HU/SB 7.13.37
37. VERS
- anīhaḥ parituṣṭātmā
- yadṛcchopanatād aham
- no cec chaye bahv-ahāni
- mahāhir iva sattvavān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
anīhaḥ—nem vágyik arra, hogy többel rendelkezzen; parituṣṭa—nagyon elégedett; ātmā—az önvaló; yadṛcchā—magától, erőfeszítés nélkül; upanatāt—azáltal, ami magától jön; aham—én; no—nem; cet—ha így; śaye—lefekszem; bahu—sok; ahāni—napok; mahā-ahiḥ—egy óriáskígyó; iva—mint; sattva-vān—eltűrve.
FORDÍTÁS
Nem törekszem arra, hogy bármit is szerezzek, hanem megelégszem azzal, ami magától jön. Ha nem kapok semmit, türelmes és nyugodt vagyok, mint az óriáskígyó, s így fekszem hosszú napokon át.
MAGYARÁZAT
A lemondást a méhektől kell megtanulnunk, akik ide-oda röpködve csöppenként gyűjtögetik össze a mézet, amit aztán a lépben tartanak, ám egyszer csak jön valaki, és erőnek erejével az egészet elviszi, s nem hagy semmit a méheknek. Meg kell tanulnunk tőlük, hogy ne legyen több pénzünk, mint amennyire szükségünk van. Az óriáskígyótól ehhez hasonlóan azt kell megtanulnunk, hogy maradjunk egy helyben hosszú napokon keresztül, élelem nélkül, és csak akkor együnk, ha valami magától elénk kerül. A bölcs brāhmaṇa azokat a tanításokat adta át, amelyeket e két teremtménytől, a méhecskétől és az óriáskígyótól tanult.