HU/SB 7.13.42
42. VERS
- nāhaṁ ninde na ca staumi
- sva-bhāva-viṣamaṁ janam
- eteṣāṁ śreya āśāse
- utaikātmyaṁ mahātmani
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; aham—én; ninde—gyalázom; na—sem; ca—szintén; staumi—dicsőítem; sva-bhāva—akinek a természete; viṣamam—ellenkező; janam—egy élőlény vagy emberi lény; eteṣām—mindegyiké; śreyaḥ—a végső áldás; āśāse—imádkozom érte; uta—valójában; aikātmyam—egység; mahā-ātmani—a Felsőlélekben, a Parabrahmanban (Kṛṣṇában).
FORDÍTÁS
Minden ember másképp gondolkodik, ezért nem az én dolgom, hogy magasztaljam vagy gyalázzam őket. Csupán jót kívánok nekik, azt remélve, hogy egyszer ők is eggyé akarnak majd válni a Felsőlélekkel, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, Kṛṣṇával.
MAGYARÁZAT
Amint valaki eléri a bhakti-yoga szintjét, tökéletesen megérti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva az élet célja (vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ). Ez minden védikus szentírás utasítása (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (BG 15.15), sarva dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66)). Semmi értelme valakit anyagi tulajdonságaiért dicsőíteni vagy anyagi hibái miatt szidalmazni. Az anyagi világban a jó és a rossz semmit sem jelent, mert ha valaki jó, felemelkedhet a felsőbb bolygórendszerekbe, ha pedig rossz, akkor az alacsonyabb bolygórendszerekbe süllyedhet. A különböző gondolkodású emberek néha felemelkednek, néha pedig degradálódnak, de nem ez az élet célja. Az élet célja az, hogy megszabaduljunk a felemelkedéstől és a degradálódástól, s elfogadjuk a Kṛṣṇa-tudatot. Egy szent életű ember ezért nem tesz különbséget aközött, amit jónak illetve rossznak tekintenek; ehelyett arra vágyik, hogy mindenki boldog legyen a Kṛṣṇa-tudatban, ami az élet végső célja.