HU/SB 7.13.7
7. VERS
- nāsac-chāstreṣu sajjeta
- nopajīveta jīvikām
- vāda-vādāṁs tyajet tarkān
- pakṣaṁ kaṁca na saṁśrayet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—ne; asat-śāstreṣu—olyan irodalom, mint a napilapok, elbeszélések, színdarabok és regények; sajjeta—ragaszkodjon az olvasásához vagy mélyedjen el benne; na—ne; upajīveta—próbáljon élni; jīvikām—valamiféle irodalmi foglalkozást űzve; vāda-vādān—fölösleges viták az eltérő filozófiai nézeteket illetően; tyajet—fel kell adnia; tarkān—érvek és ellenérvek; pakṣam—párt; kaṁca—bármilyen; na—ne; saṁśrayet—keressen menedéket.
FORDÍTÁS
Minden olyan irodalmat meg kell tagadnia, amelynek olvasása hasztalan idővesztegetés, azaz semmiféle lelki haszonnal nem jár. Nem szabad hivatásos tanítóként megkeresnie a kenyerét, és nem szabad a viták, az érvek és ellenérvek útjára lépnie. Ne keressen menedéket semmilyen pártnál vagy szervezetnél.
MAGYARÁZAT
Annak, aki szeretne fejlődni a lelki megértés útján, rendkívül óvatosnak kell lennie, hogy ne olvasson semmiféle közönséges irodalmat. A világot elárasztják a közönséges írások, melyek csupán fölöslegesen felizgatják az elmét. Az efféle irodalom — beleértve a napilapokat, színdarabokat, novellákat és folyóiratokat — valóban nem segítenek a lelki tudás gyarapításában, sőt a Śrīmad-Bhāgavatam ahhoz a helyhez hasonlítja őket, ahol a varjak találják meg az élvezetüket (tad vāyasaṁ tīrtham). A lelki tudás útján haladóknak meg kell tagadniuk az efféle irodalmat. Ezenkívül nem szabad törődniük a logika tudósainak vagy a filozófusoknak a végkövetkeztetéseivel sem. Természetesen azoknak, akik prédikálnak, néha szükségük van arra, hogy szembeszálljanak a másik fél állításaival, de amennyire csak lehetséges, el kell kerülniük, hogy ezt csupán a vita kedvéért tegyék. Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya azt mondja:
- aprayojana-pakṣaṁ na saṁśrayet
- nāprayojana-pakṣī syān
- na vṛthā śiṣya-bandha-kṛt
- na codāsīnaḥ śāstrāṇi
- na viruddhāni cābhyaset
- na vyākhyayopajīveta
- na niṣiddhān samācaret
- evam-bhūto yatir yāti
- tad-eka-śaraṇo harim
„Nincs szükség arra, hogy az ember fölösleges irodalmaknál keressen menedéket, vagy a számtalan úgynevezett filozófussal és gondolkodóval foglalkozzon, akik semmit sem segíthetnek a lelki fejlődésben. Tanítványt sem szabad elfogadnia pusztán a divat kedvéért vagy mert ez egy népszerű dolog. Közömbösnek kell lennie ezekkel az úgynevezett śāstrákkal szemben, nem szabad sem ellenük lennie, sem támogatnia őket, és nem szabad a śāstra magyarázásával keresnie a kenyerét. Egy sannyāsīnak mindig semlegesnek kell maradnia, s az Úr lótuszlábai alatt tökéletes oltalomra lelve azt kell kutatnia, hogyan fejlődhet a lelki életben.”