HU/SB 7.14.40
40. VERS
- tato ’rcāyāṁ hariṁ kecit
- saṁśraddhāya saparyayā
- upāsata upāstāpi
- nārthadā puruṣa-dviṣām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; arcāyām—a mūrti; harim—aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége (az Úr formája, mert azonos az Úrral); kecit—valaki; saṁśraddhāya—nagy hittel; saparyayā—és a szükséges kellékekkel; upāsate—imádja; upāstā api—noha imádja a mūrtit (hittel és a szabályokat betartva); na—nem; artha-dā—áldásos; puruṣa-dviṣām—azok számára, akik irigyek az Úr Viṣṇura és bhaktáira.
FORDÍTÁS
Előfordul, hogy egy kezdő bhakta minden szükségeset felajánl az Úr imádata során, és valóban imádja az Urat mūrtiként, mivel azonban irigy az Úr Viṣṇu igaz bhaktáira, az Úr sohasem lesz elégedett odaadó szolgálatával.
MAGYARÁZAT
A mūrti-imádat leginkább a kezdő bhakták megtisztulását szolgálja, ám valójában a prédikálás fontosabb ennél. A Bhagavad-gītā (BG 18.69) azt mondja: na ca tasmān manuṣyeṣu kaścin me priya-kṛttamaḥ, ha valaki azt akarja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfigyeljen rá, hirdesse az Úr dicsőségét. Annak, aki a mūrtit imádja, rendkívül tisztelettudónak kell lennie a prédikátorokkal szemben; máskülönben, ha csupán a mūrtit imádja, az odaadás alacsony szintjén marad.