HU/SB 7.14.42


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


42. VERS

nanv asya brāhmaṇā rājan
kṛṣṇasya jagad-ātmanaḥ
punantaḥ pāda-rajasā
tri-lokīṁ daivataṁ mahat


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nanu—de; asya—általa; brāhmaṇāḥ—a képzett brāhmaṇák; rājan—ó, király; kṛṣṇasya—az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége által; jagat-ātmanaḥ—aki az egész teremtés élete és lelke; punantaḥ—megszentelve; pāda-rajasā—lótuszlábuk porával; tri-lokīm—a három világot; daivatam—imádatra méltó; mahat—legkiválóbb.


FORDÍTÁS

Kedves Yudhiṣṭhira királyom! A brāhmaṇákat, különösen pedig azokat, akik az Úr dicsőségét prédikálják az egész világon, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egész teremtés szíve és lelke méltányolja és imádja. A brāhmaṇák prédikálásuk során megszentelik a három világot lótuszlábuk porával, és így még Kṛṣṇa számára is imádandóak.


MAGYARÁZAT

Az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 18.69) elismeri: na ca tasmān manuṣyeṣu kaścin me priya-kṛttamaḥ. A brāhmaṇák az egész világon prédikálják a Kṛṣṇa-tudat vallását, és ezért annak ellenére, hogy imádják Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Úr is imádandónak tekinti őket. A kapcsolat kölcsönös. A brāhmaṇák Kṛṣṇát akarják imádni, és Kṛṣṇa ugyanígy imádni akarja a brāhmaṇákat. A végkövetkeztetés tehát az, hogy a hitbuzgó hívőknek, filozófusoknak és az emberek általános tömegének imádniuk kell azokat a brāhmaṇákat és vaiṣṇavákat, akik az Úr dicsőségét hirdetik. Yudhiṣṭhira Mahārāja Rājasūya-yajñáján ezer és ezer brāhmaṇa volt jelen, mégis Kṛṣṇát választották ki arra, hogy először imádják. Kṛṣṇa tehát mindig a Legfelsőbb Személy, de indokolatlan kegyéből úgy fogadja el a brāhmaṇákat, mint akik a legkedvesebbek Számára.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Hetedik Énekének tizennegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Az ideális családi élet