HU/SB 7.15.2
2. VERS
- jñāna-niṣṭhāya deyāni
- kavyāny ānantyam icchatā
- daive ca tad-abhāve syād
- itarebhyo yathārhataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jñāna-niṣṭhāya—az imperszonalistáknak vagy a transzcendentalistáknak, akik a Legfelsőbbe akarnak olvadni; deyāni—adományt adni; kavyāni—az ősatyáknak felajánlott áldozatok összetevői; ānantyam—megszabadulás az anyagi kötelékektől; icchatā—azáltal, aki vágyik rá; daive—a félisteneknek felajánlandó dolgok; ca—szintén; tat-abhāve—ilyen fejlett transzcendentalisták hiányában; syāt—tenni kell; itarebhyaḥ—másoknak (vagyis azoknak, akik a gyümölcsöző tettekhez ragaszkodnak); yathā-arhataḥ—arányosan vagy megkülönböztetéssel.
FORDÍTÁS
Aki ősatyái vagy saját felszabadulására vágyik, az egy olyan brāhmaṇának adományozzon, aki a személytelen monizmus [a jñāna-niṣṭhā] híve. Ilyen fejlett brāhmaṇák hiányában olyan brāhmaṇát ajándékozzon meg, aki a gyümölcsöző cselekedetekhez [a karma-kāṇḍához] ragaszkodik.
MAGYARÁZAT
Két út vezet ahhoz, hogy megszabaduljunk az anyagi kötelékektől. Az egyik a jñāna-kāṇḍát és a karma-kāṇḍát foglalja magában, a másik pedig az upāsanā-kāṇḍát. A vaiṣṇavák sohasem akarnak a Legfelsőbb létébe merülni, hanem örökké az Úr szolgái akarnak lenni, hogy szeretettel szolgálhassák Őt. Ebben a versben az ānantyam icchatā szavak azokra az emberekre utalnak, akik meg akarnak szabadulni az anyagi kötelékektől, s az Úr létébe akarnak merülni. A bhakták azonban, akiknek az a célja, hogy személyesen társuljanak az Úrral, nem vágynak a karma-kāṇḍa vagy a jñāna-kāṇḍa cselekedeteinek végzésére, mert a tiszta odaadó szolgálat a karma-kāṇḍa és a jñāna-kāṇḍa fölött áll. Anyābhilāṣitā-śūnyaṁ jñāna-karmādy-anāvṛtam. A tiszta odaadó szolgálatban egy parányi jñāna vagy karma sincsen. Ezért aztán amikor a vaiṣṇavák adományoznak, nekik nem kell egy olyan brāhmaṇát találniuk, aki a jñāna-kāṇḍa vagy a karma-kāṇḍa cselekedeteit végzi. A legjobb példát ezzel kapcsolatban Advaita Gosvāmī mutatta, aki azután, hogy elvégezte apjának a śrāddha szertartást, Haridāsa Ṭhākurát ajándékozta meg, annak ellenére, hogy mindenki tudta: Haridāsa Ṭhākura nem brāhmaṇa, hanem mohamedán családban született, és nem érdekelték a jñāna-kāṇḍa vagy a karma-kaṇḍa tevékenységei.
Adományainkat a legkiválóbb transzcendentalistáknak, a bhaktáknak kell adnunk, mert a śāstrák a következőt javasolják:
- muktānām api siddhānāṁ
- nārāyaṇa-parāyaṇaḥ
- sudurlabhaḥ praśāntātmā
- koṭiṣv api mahā-mune
„Ó, nagy bölcs! Millió és millió olyan ember között, aki már felszabadult és tökéletesen ismeri a felszabadulás tudományát, talán egy akad, aki az Úr Nārāyaṇa, Kṛṣṇa bhaktája. Az ilyen bhakta, aki teljesen békés, nagyon ritka.” (SB 6.14.5) A vaiṣṇava a jñānī fölött áll, ezért Advaita Ācārya Haridāsa Ṭhākurát választotta ki, s neki adta adományát. A Legfelsőbb Úr szintén azt mondja:
- na me ’bhaktaś catur-vedī
- mad-bhaktaḥ śva-pacaḥ priyaḥ
- tasmai deyaṁ tato grāhyaṁ
- sa ca pūjyo yathā hy aham
„Lehet valaki a szanszkrit védikus írások nagy tudósa, ha nem végez tiszta odaadó szolgálatot, nem fogadom el bhaktámnak. Ám szülessen valaki kutyaevők családjában, ha tiszta bhakta, aki nem vágyik a gyümölcsöző tettek vagy az elmebeli spekuláció élvezetére, nagyon kedves Számomra. Minden tiszteletet meg kell adni neki, s amit felajánl, azt el kell fogadni. Az ilyen bhakták éppen úgy imádatra méltóak, mint Én vagyok.” (Hari-bhakti-vilāsa 10.127) Így aztán egy bhakta annak ellenére, hogy nem brāhmaṇa családban született, az Úr iránti odaadása miatt minden brāhmaṇa felett áll, legyenek azok akár karma-kāṇḍīk, akár jñāna-kāṇḍīk.
Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy vannak olyan brāhmaṇák Vṛndāvanában, karma-kāṇḍīk vagy jñāna-kāṇḍīk, akik visszautasítják a meghívást a templomunkba, mert a templomunkat aṅgarejī templomként, „angol templom”-ként ismerik. A śāstrák bizonysága alapján és Advaita Ācārya példáját követve azonban mi attól függetlenül, hogy Indiából, Európából vagy Amerikából jöttek-e, prasādával kínáljuk a bhaktákat. A śāstra végső határozata az, hogy ahelyett, hogy sok jñāna-kāṇḍī vagy karma-kāṇḍī brāhmaṇát etetnénk, jobb, ha egy tiszta vaiṣṇavát vendégelünk meg, a származására való tekintet nélkül. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 9.30) is megerősíti:
- api cet sudurācāro
- bhajate mām ananya-bhāk
- sādhur eva sa mantavyaḥ
- samyag vyavasito hi saḥ
„Még ha valaki a legszörnyűbb tettet követi is el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert eltökéltsége a helyes irányba vezeti.” Nem számít tehát, hogy a bhakta brāhmaṇa családból származik-e vagy sem. Ha teljes odaadással fordul Kṛṣṇa felé, sādhunak tekintendő.