HU/SB 7.15.79
79. VERS
- kṛṣṇa-pārthāv upāmantrya
- pūjitaḥ prayayau muniḥ
- śrutvā kṛṣṇaṁ paraṁ brahma
- pārthaḥ parama-vismitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṛṣṇa—az Úr Kṛṣṇa; pārthau—valamint Yudhiṣṭhira Mahārāja; upāmantrya—búcsút intve; pūjitaḥ—általuk imádva; prayayau—elhagyta (azt a helyet); muniḥ—Nārada Muni; śrutvā—miután hallott; kṛṣṇam—Kṛṣṇáról; param brahma—az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként; pārthaḥ—Yudhiṣṭhira Mahārāja; parama-vismitaḥ—nagyon elcsodálkozott.
FORDÍTÁS
Miután Kṛṣṇa és Yudhiṣṭhira Mahārāja imádták Nārada Munit, Nārada búcsút intett nekik, s távozott. Amikor Yudhiṣṭhira Mahārāja hallotta, hogy Kṛṣṇa, az unokatestvére nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, végtelenül elcsodálkozott.
MAGYARÁZAT
Ha valakinek azután, hogy végighallgatta Nārada és Yudhiṣṭhira Mahārāja beszélgetését, még mindig vannak kétségei afelől, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, azonnal vesse el ezeket a kétségeket. Asaṁśayaṁ samagram. Az embernek minden kételkedéstől és tévedéstől mentesen meg kell értenie, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és így meg kell hódolnia lótuszlábánál. A közönséges emberek nem teszik ezt meg, még ha hallották az összes Védát, akkor sem, ha azonban valaki szerencsés, akkor lehet ugyan, hogy csak sok-sok születés után, de végül eljut eddig a következtetésig (bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19)).