HU/SB 7.2.22
22. VERS
- nitya ātmāvyayaḥ śuddhaḥ
- sarvagaḥ sarva-vit paraḥ
- dhatte ’sāv ātmano liṅgaṁ
- māyayā visṛjan guṇān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nityaḥ—örök; ātmā—szellemi lélek; avyayaḥ—kimeríthetetlen; śuddhaḥ—anyagi szennyeződés nélkül; sarva-gaḥ—képes bárhová menni az anyagi vagy a lelki világban; sarva-vit—tudással teli; paraḥ—transzcendentálisan az anyagi feltételek fölött áll; dhatte—elfogadja; asau—ez az ātmā, vagyis az élőlény; ātmanaḥ—az önvalóé; liṅgam—egy test; māyayā—az anyagi energia által; visṛjan—teremtve; guṇān—különféle anyagi tulajdonságok.
FORDÍTÁS
A szellemi lélek, az élőlény nem ismer halált, mert örökkévaló és kimeríthetetlen. Mentes az anyagi szennyeződéstől, így bárhová mehet, az anyagi és a lelki világban egyaránt. Teljesen tudatos, és teljes mértékben különbözik az anyagi testtől. Mivel azonban visszaél parányi függetlenségével, tévútra lép, s így finom és durva testeket kénytelen elfogadni, melyeket az anyagi energia hoz létre, valamint el kell viselnie az úgynevezett anyagi boldogságot és szenvedést. Senkinek sem szabad tehát bánkódnia, ha egy szellemi lélek elhagyja a testét.
MAGYARÁZAT
Hiraṇyakaśipu nagyon okosan jellemezte a lélek helyzetét. A lélek sohasem azonos a testtel, hanem mindig teljes mértékben különbözik tőle. Mivel örökkévaló és kimeríthetetlen, nem halhat meg, de amikor ugyanez a tiszta lélek függetlenül akarja élvezni az anyagi világot, az anyagi természet feltételei közé kerül, ahol el kell fogadnia egy bizonyos fajta testet, és el kell szenvednie az ezzel járó fájdalmakat és örömöket. Ezt Kṛṣṇa is leírja a Bhagavad-gītāban (BG 13.22). Kāraṇaṁ guṇa-saṇgo ’sya sad-asad-yoni-janmasu: az élőlény amiatt, hogy az anyagi természet kötőerői megfertőzik, különféle családokban vagy fajokban születik meg. Amikor az anyagi természet feltételekhez köti az élőlényt, el kell fogadnia egy bizonyos fajta testet, melyet a természet kínál fel neki a Legfelsőbb Úr irányításával.
- īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ
- hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati
- bhrāmayan sarva-bhūtāni
- yantrārūḍhāni māyayā
„Ó, Arjuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van, Ő irányítja az élőlények vándorútját, akik az anyagi energia szekerén ülnek.” (BG 18.61) A test éppen olyan, mint egy szekér, s az élőlény a karmája szerint kap egy bizonyos fajta szekeret, amellyel ide-oda mehet az anyagi természet irányítása alatt. Ez addig tart, amíg meg nem hódol az Istenség Legfelsőbb Személyiségének (mām eva ye prapadyante māyām etāṁ taranti te (BG 7.14)). Amíg a feltételekhez kötött lélek meg nem hódol, addig az anyagi természet elrendezéséből egyik életből a másikba kerül.