HU/SB 7.2.24


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


24. VERS

evaṁ guṇair bhrāmyamāṇe
manasy avikalaḥ pumān
yāti tat-sāmyatāṁ bhadre
hy aliṅgo liṅgavān iva


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

evam—ily módon; guṇaiḥ—az anyagi természet kötőerői által; bhrāmyamāṇe—amikor megrázzák; manasi—az elme; avikalaḥ—változatlan; pumān—az élőlény; yāti—megközelíti; tat-sāmyatām—az izgatottság ugyanazon állapotát, mint az elme; bhadre—ó, kedves anyám; hi—valójában; aliṅgaḥ—egy finom vagy durva test nélkül; liṅga-vān—anyagi testtel rendelkező; iva—mintha.


FORDÍTÁS

Ó, kedves anyám! Amikor az elmét az anyagi természet kötőerőinek működése izgalomba hozza, az élőlény, noha nincsenek rá hatással a finom és durva testek különféle állapotai, azt gondolja, hogy egyik állapotból egy másikba került.


MAGYARÁZAT

A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.84.13) kijelenti:

yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke
sva-dhīḥ kalatrādiṣu bhauma-ijya-dhīḥ
yat-tīrtha-buddhiḥ salile na karhicij
janeṣv abhijñeṣu sa eva go-kharaḥ

„Az, aki magát a három elemből álló testtel azonosítja, aki a teste melléktermékeit a rokonainak tekinti, aki a szülőföldjét imádatra méltónak tartja, és aki csupán fürödni jár a zarándokhelyekre, s nem azért, hogy találkozzon azokkal, akik jól ismerik a transzcendentális tudományt, nem különb egy szamárnál vagy egy tehénnél.” Hiraṇyakaśipu nagy démon volt, mégsem volt olyan ostoba, mint a modern világ emberei. Ő tiszta tudással rendelkezett a szellemi lélekről, a finom és a durva testről, mi azonban olyan alacsony szinten állunk, hogy mindannyian    —    a nagy tudósokat, filozófusokat és a többi vezetőt is beleértve    —    testi életfelfogásban élünk, amelyet a śāstrák elítélnek. Sa eva go-kharaḥ: az ilyen emberek nem különbek teheneknél és szamaraknál.

Hiraṇyakaśipu elmondta családja tagjainak, hogy bár öccse, Hiraṇyākṣa durva anyagi teste meghalt, s ez nagy szomorúságot okozott nekik, nagyszerű lelke miatt, aki már eljutott a következő állomásig, nem szabad bánkódniuk. Az ātmā, a szellemi lélek mindig változatlan (avikalaḥ pumān). Szellemi lelkek vagyunk, de amikor az elménk működése (manodharma) magával ragad bennünket, akkor az élet úgynevezett anyagi feltételeitől szenvedünk. Ez történik általában az abhaktákkal. Harāv abhaktasya kuto mahad-guṇāh: lehet, hogy az abhakták kiváló anyagi tulajdonságokkal rendelkeznek, de amiatt, hogy ostobák, egyáltalán nem nevezhetők jóknak. Az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek megjelölései csupán a halott test díszei. A feltételekhez kötött lélek nem tud a lélekről és annak magas rendű létéről, amelyre az anyagi feltételek nincsenek hatással.