HU/SB 7.2.32


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


32. VERS

rudatya uccair dayitāṅghri-paṅkajaṁ
siñcantya asraiḥ kuca-kuṅkumāruṇaiḥ
visrasta-keśābharaṇāḥ śucaṁ nṛṇāṁ
sṛjantya ākrandanayā vilepire


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

rudatyaḥ—zokogva; uccaiḥ—nagyon hangosan; dayita—szeretett férjüknek; aṅghri-paṅkajam—a lótuszlábát; siñcantyaḥ—áztatva; asraiḥ—könnyekkel; kuca-kuṅkuma-aruṇaiḥ—ami piros volt a melleiket borító kuṇkumától; visrasta—szétszórt; keśa—haj; ābharaṇāḥ—és a díszek; śucam—bánat; nṛṇām—az embereké; sṛjantyaḥ—teremtve; ākrandanayā—szánalmasan sírva; vilepire—bánkódni kezdtek.


FORDÍTÁS

Ahogy a királynők hangosan zokogtak, könnyük végiggördült a mellükön, s a kuṇkuma porától pirosra festve férjük lótuszlábára hullott. Hajuk kibomlott, ékszereik a földre estek, és mindenki szívében szánalmat ébresztve siratni kezdték férjüket.