HU/SB 7.3.24
24. VERS
- sa nirīkṣyāmbare devaṁ
- haṁsa-vāham upasthitam
- nanāma śirasā bhūmau
- tad-darśana-mahotsavaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő (Hiraṇyakaśipu); nirīkṣya—látván; ambare—az égen; devam—a legfelsőbb félistent; haṁsa-vāham—aki egy hattyúrepülőn utazik; upasthitam—előtte állva; nanāma—hódolatát ajánlotta; śirasā—fejével; bhūmau—a földön; tat-darśana—az Úr Brahmāt látva; mahā-utsavaḥ—nagyon elégedett.
FORDÍTÁS
Amikor Hiraṇyakaśipu megpillantotta maga előtt az Úr Brahmāt, aki az égen repült hattyúján, rendkívül elégedett volt. Azonnal a földre borult, s igyekezett szavakba önteni, milyen hálás az Úr Brahmānak.
MAGYARÁZAT
Az Úr Kṛṣṇa így szól a Bhagavad-gītāban (BG 9.23-24):
- ye ’py anya-devatā-bhaktā
- yajante śraddhayānvitāḥ
- te ’pi mām eva kaunteya
- yajanty avidhi-pūrvakam
- ahaṁ hi sarva-yajñānāṁ
- bhoktā ca prabhur eva ca
- na tu mām abhijānanti
- tattvenātaś cyavanti te
„Ó, Kuntī fia! Akik más istenek hívei, s őket imádják nagy hittel, azok valójában egyedül Engem imádnak, ám a rossz úton járnak. Én vagyok minden áldozat egyetlen élvezője és Ura. Akik nem ismerik fel igazi, transzcendentális természetemet, elbuknak.”
Kṛṣṇa valójában azt mondja, hogy „akik a félisteneket imádják, azok nem túl okosak, annak ellenére, hogy az efféle imádatot közvetve Nekem ajánlják.” Ha például valaki a fa leveleit és ágait öntözi, de a gyökereknek nem ad vizet, akkor vagy nincs elegendő tudása, vagy nem követi a szabályokat. A fa öntözése a gyökér öntözését jelenti. Éppen így a test különböző részeit is úgy szolgálhatjuk, ha a gyomornak adunk ételt. A félistenek — mondhatjuk úgy — a Legfelsőbb Úr kormányának különböző hivatalnokai és vezetői. Az embernek a kormány alkotta, s nem a hivatalnokok vagy a vezetők által hozott törvényeket kell követniük. Ehhez hasonlóan mindenkinek egyedül a Legfelsőbb Urat kell imádnia, s ez automatikusan elégedetté teszi majd az Úr hivatalnokait és vezetőit is. A hivatalnokok és vezetők a kormány képviselői, akiket tilos megvesztegetni. Ezt a Bhagavad-gītā avidhi-pūrvakamnak hívja. Más szóval Kṛṣṇa nem hagyja jóvá a félistenek szükségtelen imádatát.
A Bhagavad-gītā egyértelműen kijelenti, hogy bár a védikus írások sokféle yajña végzését javasolják, valójában ezek mind arra vannak, hogy általuk az ember elégedetté tegye a Legfelsőbb Urat. A yajña Viṣṇut jelenti. A Bhagavad-gītā a harmadik fejezetben érthetően elmondja, hogy az embernek egyedül annak érdekében kell cselekednie, hogy elégedetté tegye Yajñát, azaz Viṣṇut. Az emberi civilizáció varṇāśrama-dharmaként ismert tökéletes formája kifejezetten arra szolgál, hogy benne az emberek elégedetté tehessék Viṣṇut. Kṛṣṇa éppen ezért azt mondja: „Én vagyok minden áldozat élvezője, mert Én vagyok a legfelsőbb mester.” A csekély intelligenciával megáldott emberek azonban nem tudják ezt, s ideiglenes áldásokért a félisteneket imádják, aminek következtében visszaesnek az anyagi létbe, s nem érik el a kívánt célt az életben. Ha azonban valaki anyagi vágyak beteljesülésére vágyik, jobban teszi, ha a Legfelsőbb Úrhoz imádkozik érte (annak ellenére, hogy ez nem tiszta odaadás), mert így eléri majd a kívánt eredményt.
Noha Hiraṇyakaśipu az Úr Brahmānak a hódolatát ajánlotta, az Úr Viṣṇuval szemben nagyon ellenséges volt. Ez jellemző az asurákra. Az asurák úgy imádják a félisteneket, mintha azok az Úrtól függetlenek lennének, s nem tudják, hogy minden félisten azért hatalmas, mert az Úr szolgája. Ha a Legfelsőbb Úr visszavenné a félistenektől a hatalmukat, a félistenek nem tudnák tovább áldásukat adni imádóiknak. A bhakta és az abhakta, az asura között az a különbség, hogy a bhakta tudja, hogy az Úr Viṣṇu az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s hogy mindenki Tőle kapja hatalmát. A bhakta nem imádja a félisteneket, hogy bizonyos képességekre tegyen szert, hanem az Úr Viṣṇut imádja, hiszen tudja, hogy ha valamiféle hatalomra vágyik, megkapja, ha az Úr Viṣṇu bhaktájaként cselekszik. A śāstra (SB 2.3.10) éppen ezért a következőket javasolja:
- akāmaḥ sarva-kāmo vā
- mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
- tīvreṇa bhakti-yogena
- yajeta puruṣaṁ param
„Aki fejlettebb értelemmel rendelkezik — akár tele van mindenféle anyagi vággyal, akár mentes azoktól, akár a felszabadulásra vágyik —, annak minden eszközzel a legfelsőbb egészet, az Istenség Személyiségét kell imádnia.” Ha valakinek vannak is anyagi vágyai, a félistenek imádata helyett imádkozzon inkább a Legfelsőbb Úrhoz, hogy kapcsolata Vele megszilárduljon, s megmeneküljön attól, hogy démon vagy abhakta legyen belőle. Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya a következőket idézi a Brahma-tarkából:
- eka-sthānaika-kāryatvād
- viṣṇoḥ prādhānyatas tathā
- jīvasya tad-adhīnatvān
- na bhinnādhikṛtaṁ vacaḥ
Mivel Viṣṇu a Legfelsőbb, az Ő imádatával az embernek minden vágya teljesülhet. Nincs szükség arra, hogy figyelmünket bármelyik félisten felé fordítsuk.