HU/SB 7.5.14


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


14. VERS

yathā bhrāmyaty ayo brahman
svayam ākarṣa-sannidhau
tathā me bhidyate cetaś
cakra-pāṇer yadṛcchayā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yathā—ahogy; bhrāmyati—mozdul; ayaḥ—vas; brahman—ó, brāhmaṇák; svayam—maga; ākarṣa—egy mágnesnek; sannidhau—a közelében; tathā—hasonlóan; me—enyém; bhidyate—megváltozott; cetaḥ—tudat; cakra-pāṇeḥ—az Úr Viṣṇunak, aki egy korongot tart a kezében; yadṛcchayā—a puszta akaratából.


FORDÍTÁS

Ó, brāhmaṇák [tanítók]! Ahogyan a mágnes vonzásában a vasdarab automatikusan a mágnes felé mozdul, úgy vonzza az én tudatomat is    —    melyet saját akaratából megváltoztatott    —    az Úr Viṣṇu, aki korongot tart a kezében. Nem vagyok tehát független.


MAGYARÁZAT

Természetes dolog, hogy a mágnes vonzza a vasat. Éppen így az élőlények számára is természetes, hogy vonzódnak Kṛṣṇához, ezért az Úr igazi neve Kṛṣṇa, ami azt jelenti, hogy Ő az, aki mindent és mindenkit vonz. E vonzódást leginkább Vṛndāvanában láthatjuk, ahol minden és mindenki vonzódik Kṛṣṇához. Az idősebbek, például Nanda Mahārāja és Yaśodādevī, a barátai, Śrīdāmā, Sudāmā s a többi tehénpásztorfiú, a gopīk, Śrīmatī Rādhārāṇī és társai, de még a madarak, a vadállatok, a tehenek és a borjak is vonzódnak Hozzá. Vonzódnak Hozzá a virágok és a gyümölcsök a kertekben, a Yamunā hullámai és a föld, az ég, a fák, a füvek, az állatokat és minden élőlény. Vṛndāvanában ez mindenki számára természetes.

Vṛndāvana ellentéte az anyagi világ, ahol senki sem vonzódik Kṛṣṇához, ám annál inkább elragadja őket māyā. Ez a különbség a lelki és az anyagi világ között. Hiraṇyakaśipu, aki az anyagi világban élt, a nőkhöz és a pénzhez vonzódott, míg Prahlāda Mahārāját természetes helyzetében Kṛṣṇa ragadta Magával. Hiraṇyakaśipu azt kérdezte, miért ferdült el így Prahlāda Mahārāja gondolkodása, ám Prahlāda Mahārāja erre azt válaszolta, hogy nem az ő gondolkodása a helytelen, mert az, hogy vonzódik Kṛṣṇához, mindenkinek a természetéhez hozzátartozik. Hiraṇyakaśipu csak azért tartja ezt a helyzetet a normálistól eltérőnek, mert ő természetellenes módon nem érez semmi vonzalmat Kṛṣṇa iránt. Hiraṇyakaśipunak tehát tisztulásra van szüksége.

Amint valaki megtisztul az anyagi szennyeződéstől, ismét felébred benne a vonzalom Kṛṣṇa iránt (sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam). Az anyagi világban mindenkit az érzékkielégítés szennye fertőz meg, és mindenki a különféle megjelölések alapján cselekszik, néha mint emberi lény, néha mint vadállat, néha mint félisten vagy fa stb. Meg kell szabadulnunk minden ilyen megjelöléstől, s akkor természetes módon vonzódni fogunk Kṛṣṇához. A bhakti folyamata az élőlényt minden természetellenes vonzalomtól megtisztítja. Aki megtisztult, az vonzódik Kṛṣṇához, és Őt kezdi szolgálni māyā szolgálata helyett. Ez a természetes állapot. A bhakta vonzódik Kṛṣṇához, míg az abhakta nem, mert őt az anyagi élvezet pora szennyezi be. Ezt az Úr is megerősíti a Bhagavad-gītāban (BG 7.28):

yeṣāṁ tv anta-gataṁ pāpaṁ
janānāṁ puṇya-karmaṇām
te dvandva-moha-nirmuktā
bhajante māṁ dṛḍha-vratāḥ

„Akik jámboran cselekedtek ebben és előző életeikben, s akiknek bűnös tettei teljesen kipusztultak, azok megszabadulnak az illúzió ellentétpárjaitól, és nagy elszántsággal szolgálnak Engem.” Meg kell szabadulnunk az anyagi lét minden bűnös szennyétől. Az anyagi világban mindenkit beszennyeznek az anyagi vágyak. Amíg nem szabadulunk meg minden anyagi vágytól (anyābhilāṣitā-śūnyam), addig nem vonzódhatunk Kṛṣṇához.