HU/SB 7.5.37


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


37. VERS

paro ’py apatyaṁ hita-kṛd yathauṣadhaṁ
sva-dehajo ’py āmayavat suto ’hitaḥ
chindyāt tad aṅgaṁ yad utātmano ’hitaṁ
śeṣaṁ sukhaṁ jīvati yad-vivarjanāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

paraḥ—nem tartozik ugyanahhoz a közösséghez vagy családhoz; api—noha; apatyam—a gyermek; hita-kṛt—aki áldásos; yathā—ahogy; auṣadham—gyógynövény; sva-deha-jaḥ—saját testéből született; api—bár; āmaya-vat—mint egy betegség; sutaḥ—egy fiú; ahitaḥ—aki nem jóakaró; chindyāt—le kell vágni; tat—azt; aṅgam—a testrészt; yat—amelyik; uta—valójában; ātmanaḥ—a testnek; ahitam—nem hasznos; śeṣam—a maradék; sukham—boldogan; jīvati—él; yat—aminek; vivarjanāt—levágva.


FORDÍTÁS

A gyógynövény az erdőben nő, s így nem tartozik egy kategóriába az emberrel, ám ha hasznos, szépen gondját viselik. Éppen így azt, aki nem tartozik a családhoz, de jót akar, ugyanúgy kell védelmeznünk, mintha saját fiunk lenne. De ha az embernek az egyik testrészét betegség mérgezte meg, le kell vágni, hogy a test többi része boldogan élhessen. A haszontalan fiút is ki kell hát tagadnunk, legyen bár a saját fiunk, saját testünk szülötte!


MAGYARÁZAT

Śrī Caitanya Mahāprabhu az Úr minden bhaktáját arra tanította, hogy legyenek alázatosabbak a fűszálnál és türelmesebbek a fáknál, másként valami mindig zavarni fogja az odaadó szolgálatukat. Íme egy szemléletes példa arra, amikor egy abhakta annak ellenére, hogy szerető atya, egy bhaktát háborgat. Az anyagi világ olyan, hogy az abhakta apa a bhakta fiú ellensége lesz. Amikor Hiraṇyakaśipu elhatározta, hogy megöli még saját fiát is, azzal példálózott, hogy a fertőzött végtagot le kell vágni, mert ártalmas a test többi részére. Ugyanez a példa természetesen alkalmazható az abhaktákra is. Cāṇakya Paṇḍita azt javasolja: tyaja durjana-saṁsargaṁ bhaja sādhu-samāgamam. Azok a bhakták, akik valóban komolyan szeretnének fejlődni a lelki életben, hagyják el az abhakták társaságát, és maradjanak mindig a bhakták között. Túlságosan ragaszkodni az anyagi léthez oktalanság, mert az anyagi lét ideiglenes és szenvedésekkel teli. Azoknak a bhaktáknak tehát, akik eltökélték, hogy tapasyát (lemondásokat és vezekléseket) végeznek, hogy megvalósítsák önmagukat, valamint szilárdan elhatározták, hogy fejlődni fognak a lelki tudatban, le kell mondaniuk az ateista abhakták társaságáról. Prahlāda Mahārāja kitartott amellett, hogy nem támogatja apja, Hiraṇyakaśipu filozófiáját, mégis türelmes és alázatos maradt. Hiraṇyakaśipu azonban abhakta lévén olyan gyalázatos volt, hogy kész volt megölni akár saját fiát is, és szándékát a levágandó végtag logikájával indokolta.