HU/SB 7.5.39-40


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


39-40. VERSEK

nairṛtās te samādiṣṭā
bhartrā vai śūla-pāṇayaḥ
tigma-daṁṣṭra-karālāsyās
tāmra-śmaśru-śiroruhāḥ
nadanto bhairavaṁ nādaṁ
chindhi bhindhīti vādinaḥ
āsīnaṁ cāhanañ śūlaiḥ
prahrādaṁ sarva-marmasu


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nairṛtāḥ—a démonok; te—ők; samādiṣṭāḥ—utasításokkal tökéletesen ellátva; bhartrā—mesterük által; vai—valóban; śūla-pāṇayaḥ—háromágú szigonyokkal a kezükben; tigma—nagyon hegyes; daṁṣṭra—fogak; karāla—és félelmetes; āsyāḥ—arcok; tāmra-śmaśru—rézvörös bajuszok; śiroruhāḥ—és haj; nadantaḥ—vibrálva; bhairavam—félelmetes; nādam—hang; chindhi—vágd; bhindhi—darabold fel; iti—így; vādinaḥ—beszélvén; āsīnam—aki szótlanul ült; ca—és; ahanan—megtámadták; śūlaiḥ—háromágú szigonyaikkal; prahrādam—Prahlāda Mahārāját; sarva-marmasu—testének érzékeny részein.


FORDÍTÁS

A démonok [rākṣasák], Hiraṇyakaśipu szolgái aztán háromágú szigonyaikkal Prahlāda Mahārāja testének érzékeny részeire támadtak. Mindannyiuknak ijesztő arcuk, éles foguk, rézvörös szakálluk és hajuk volt, és rendkívül félelmetesek voltak. „Daraboljuk fel! Nyársaljuk fel!”    —    üvöltötték nagy hangon, majd lesújtottak Prahlāda Mahārājára, aki szótlanul ült, s az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditált.