HU/SB 7.7.35
35. VERS
- yadā graha-grasta iva kvacid dhasaty
- ākrandate dhyāyati vandate janam
- muhuḥ śvasan vakti hare jagat-pate
- nārāyaṇety ātma-matir gata-trapaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā—amikor; graha-grastaḥ—szellemjárta; iva—mint; kvacit—néha; hasati—nevet; ākrandate—hangosan sír (az Úr transzcendentális tulajdonságaira emlékezve); dhyāyati—meditál; vandate—tiszteletét ajánlja; janam—minden élőlénynek (úgy tekintve mindenkire, mint aki az Úr szolgálatát végzi); muhuḥ—állandóan; śvasan—zihálva; vakti—beszél; hare—ó, Uram; jagat-pate—ó, egész világ Ura; nārāyaṇa—ó, Úr Nārāyaṇa; iti—így; ātma-matiḥ—teljes elmélyedéssel a Legfelsőbb Úrra gondolva; gata-trapaḥ—önfeledten.
FORDÍTÁS
Amikor a bhakta olyanná válik, mint akit szellemek szálltak meg, nevet, és nagyon hangosan énekel az Úr tulajdonságairól. Néha leül, hogy meditáljon, és tiszteletét ajánlja minden élőlénynek, az Úr bhaktáinak tekintve őket. Örökké hevesen zihál, és a társadalmi illemmel mit sem törődve hangosan kiáltozik, akár egy őrült: „Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa! Ó, Uram! Ó, univerzum mestere!”
MAGYARÁZAT
Ha valaki eksztázisban énekli az Úr szent nevét, s nem törődik a külsődleges társadalmi szokásokkal, tudnunk kell róla, hogy ő egy ātma-mati, azaz tudata az Istenség Legfelsőbb Személyisége felé fordult.