HU/SB 7.8.42
42. VERS
- śrī-indra uvāca
- pratyānītāḥ parama bhavatā trāyatā naḥ sva-bhāgā
- daityākrāntaṁ hṛdaya-kamalaṁ tad-gṛhaṁ pratyabodhi
- kāla-grastaṁ kiyad idam aho nātha śuśrūṣatāṁ te
- muktis teṣāṁ na hi bahumatā nārasiṁhāparaiḥ kim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-indraḥ uvāca—Indra, a mennyek királya mondta; pratyānītāḥ—visszakaptuk; parama—ó, Legfelsőbb; bhavatā—Általad; trāyatā—aki megvédesz; naḥ—minket; sva-bhāgāḥ—az áldozatból kijáró részünk; daitya-ākrāntam—a démon által kínozva; hṛdaya-kamalam—lótuszhoz hasonló szívünk mélye; tat-gṛham—ami valójában a Te otthonod; pratyabodhi—beragyogta; kāla-grastam—az idő felfalja; kiyat—jelentéktelen; idam—ezt (a világot); aho—ó, jaj; nātha—ó, Uram; śuśrūṣatām—azoknak, akik mindig szolgálatot végeznek; te—Neked; muktiḥ—megszabadulás az anyagi kötelékektől; teṣām—nekik (a tiszta bhaktáknak); na—nem; hi—valójában; bahumatā—nagyon fontosnak gondolta; nāra-siṁha—ó, Úr Nṛsiṁhadeva, félig oroszlán, félig emberi lény; aparaiḥ kim—mi haszna akkor más javaknak.
FORDÍTÁS
Indra király így szólt: Ó, Legfelsőbb Úr, megmentőnk és védelmezőnk vagy! Az áldozatból nekünk járó részt, melyek valójában Téged illetnek, kegyedből most visszakaptuk a démontól. Ez a démonikus király, Hiraṇyakaśipu rendkívül félelmetes volt, ezért hatalmába kerítette szívünket, amely a Te örök otthonod. Jelenléted azonban most eloszlatta szívünkben a homályt és a sötétséget. Ó, Urunk! Azok szemében, akik mindig szolgálatodba merülnek, ami magasabb rendű, mint a felszabadulás, minden anyagi gazdagság jelentéktelennek tűnik. Ők nem törődnek még a felszabadulással sem, a kāma, az artha és a dharma áldásairól nem is beszélve.
MAGYARÁZAT
Ebben az anyagi világban kétféle ember van: a devatā (a félisten) és az asura (a démon). Annak ellenére, hogy a félistenek ragaszkodnak az anyagi élvezethez, mindannyian az Úr hívei, akik a védikus parancsolatoknak megfelelően cselekszenek. Hiraṇyakaśipu uralma idején senki sem végezhette zavartalanul a védikus civilizációban megszokott mindennapos teendőket. Amikor Hiraṇyakaśipu meghalt, a félisteneknek, akiket Hiraṇyakaśipu örökké zaklatott, könnyebbé vált az élete.
A Kali-yugában a kormány démonokkal van teli, ezért a bhakták nem élhetnek zavartalanul. Nem végezhetnek yajñát, és így nem kaphatnak az Úr Viṣṇu imádataként végzett yajñában felajánlott étel maradékaiból sem. A félistenek szívét a démonoktól való rettegés tölti meg, ezért nem tudnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondolni. A félistenek dolga az, hogy szívük mélyén mindig az Úrra gondoljanak. Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 6.47):
- yoginām api sarveṣāṁ
- mad gatenāntarātmanā
- śraddhāvān bhajate yo māṁ
- sa me yuktatamo mataḥ
„Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, és transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s minden yogī közül ő a legkiválóbb.” A félistenek teljes elmélyüléssel az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditálnak, hogy tökéletes yogī váljon belőlük, a démonok jelenléte miatt azonban szívüket a démonok tettei töltik ki. Szívüket, amely valójában a Legfelsőbb Úr otthona, szinte teljesen elfoglalják a démonok. A félistenek valamennyien fellélegeztek, amikor Hiraṇyakaśipu meghalt, mert így könnyen tudtak az Úrra gondolni. Ezek után megkaphatták az áldozatok eredményeit, és boldogok lehettek még az anyagi világban is.