HU/SB 7.9.10
10. VERS
- viprād dvi-ṣaḍ-guṇa-yutād aravinda-nābha-
- pādāravinda-vimukhāt śvapacaṁ variṣṭham
- manye tad-arpita-mano-vacanehitārtha-
- prāṇaṁ punāti sa kulaṁ na tu bhūrimānaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viprāt—mint egy brāhmaṇa; dvi-ṣaṭ-guṇa-yutāt—rendelkezik a tizenkét brahminikus tulajdonsággal*; aravinda-nābha—az Úr Viṣṇu, akinek a köldökéből egy lótusz nő; pāda-aravinda—az Úr lótuszlábának; vimukhāt—nem érdekli az odaadó szolgálat; śva-pacam—egy alacsony rangú családban született ember, egy kutyaevő; variṣṭham—dicsőségesebb; manye—tekintem; tat-arpita—meghódolt az Úr lótuszlábánál; manaḥ—elméje; vacana—szavak; īhita—minden törekvés; artha—gazdagság; prāṇam—és élet; punāti—megtisztítja; saḥ—ő (a bhakta); kulam—családját; na—nem; tu—de; bhūrimānaḥ—aki tévesen azt gondolja, hogy helyzete miatt tiszteletet érdemel.
FORDÍTÁS
Ha egy brāhmaṇa rendelkezik mind a tizenkét brahminikus tulajdonsággal [amelyeket a Sanat-sujāta című könyv sorol fel], ám nem bhakta, s az Úr lótuszlábának ellensége, kétségtelenül alacsonyabb szinten áll, mint az a bhakta, aki annak ellenére, hogy kutyaevő, mindenét — az elméjét, a szavait, a cselekedeteit, a vagyonát és az életét — a Legfelsőbb Úr kezébe ajánlotta. Egy ilyen bhakta jobb, mint a brāhmaṇa, mert a bhakta az egész családját képes megtisztítani, míg az úgynevezett brāhmaṇa, aki a hamis tekintély pozíciójában tetszeleg, még saját maga sem tisztulhat meg.
MAGYARÁZAT
Prahlāda Mahārāja, aki egyike a tizenkét hiteles tekintélynek, elmondja most, mi a különbség a bhakta és a karma-kāṇḍában, a védikus rituális szertartásokban jártas brāhmaṇa között. Az emberi társadalom négy varṇára és négy āśramára oszlik, ám a központi elv az, hogy mindenkinek első osztályú tiszta bhaktává kell válnia. A Hari-bhakti-sudhodaya így ír:
- bhagavad-bhakti-hīnasya
- jātiḥ śāstraṁ japas tapaḥ
- aprāṇasyaiva dehasya
- maṇḍanaṁ loka-rañjanam
„Ha valaki egy rangos családban születik meg mint brāhmaṇa, kṣatriya vagy vaiśya, de nem az Úr bhaktája, akkor jó tulajdonságai mint brāhmaṇa, kṣatriya és vaiśya semmit sem érnek, sőt valamennyit csupán a halott test díszeinek tekinthetjük.”
Ebben a versben Prahlāda Mahārāja a viprákról, a művelt brāhmaṇákról beszél. A brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák és śūdrák közül a művelt brāhmaṇákat tekintik a legkiválóbbaknak, de egy hitvány caṇḍāla családban született bhakta jobb még az ilyen brāhmaṇáknál is, a kṣatriyákról, vaiśyákról és śūdrákról nem is beszélve. A bhakta mindenkinél jobb, mert helyzete transzcendentális, és a Brahman síkján van.
- māṁ ca yo vyabhicāreṇa
- bhakti-yogena sevate
- sa guṇān samatītyaitān
- brahma-bhūyāya kalpate
„Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, és nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, és így a Brahman síkjára emelkedik.” (BG 14.26) A Sanat-sujāta című könyv szerint az első osztályú brāhmaṇa tizenkét tulajdonsága a következő:
- jñānaṁ ca satyaṁ ca damaḥ śrutaṁ ca
- hy amātsaryaṁ hrīs titikṣānasūyā
- yajñaś ca dānaṁ ca dhṛtiḥ śamaś ca
- mahā-vratā dvādaśa brāhmaṇasya
A Kṛṣṇa-tudatú mozgalomban az európai és amerikai bhakták között vannak, akiket elfogadunk, mint brāhmaṇákat, az úgynevezett kaszt-brāhmaṇák azonban nagyon irigyek rájuk. Válaszul erre az irigységre Prahlāda Mahārāja kijelenti, hogy aki brāhmaṇa családban született, de alaptalanul büszke tekintélyes rangjára, az még saját magát sem tudja megtisztítani, a családjáról nem is beszélve, míg ha egy caṇḍāla, egy alacsony származású ember bhakta, és teljesen átadta magát az Úr lótuszlábainak, az egész családját megtisztíthatja. Magam is tapasztaltam, hogy az amerikaiak és az európaiak amiatt, hogy teljesen Kṛṣṇa-tudatosak, az egész családjukat megtisztították, olyannyira, hogy volt egy bhakta, akinek az édesanyja a halála pillanatában utolsó lélegzetével Kṛṣṇáról kérdezett. Elméletben is igaz és a gyakorlatban is bizonyított tény tehát, hogy a bhakta a legjobb szolgálatot végzi a családjának, a közösségének, a társadalmának és a nemzetének. Az ostobák azzal vádolják a bhaktákat, hogy elmenekülnek a valóság elől, az igazság azonban az, hogy a bhakta az egyetlen ember, aki képes felemelni a családját. A bhakta mindent az Úr szolgálatában használ, ezért mindig emelkedett szinten áll.
* Egy tökéletes brāhmaṇa a következő tizenkét tulajdonsággal rendelkezik: követi a vallásos elveket, igazmondó, lemondások és vezeklések végzésével uralkodik az érzékein, mentes az irigységtől, intelligens, türelmes, nem szerez ellenségeket, yajñát végez, adományoz, rendíthetetlen, jól ismeri a Védákat, valamint betartja fogadalmait.