HU/SB 7.9.25
25. VERS
- kutrāśiṣaḥ śruti-sukhā mṛgatṛṣṇi-rūpāḥ
- kvedaṁ kalevaram aśeṣa-rujāṁ virohaḥ
- nirvidyate na tu jano yad apīti vidvān
- kāmānalaṁ madhu-lavaiḥ śamayan durāpaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kutra—hol; āśiṣaḥ—áldások; śruti-sukhāḥ—csupán kellemes hallani róluk; mṛgatṛṣṇi-rūpāḥ—éppen olyan, mint a délibáb a sivatagban; kva—hol; idam—ez; kalevaram—test; aśeṣa—határtalan; rujām—betegségeké; virohaḥ—a hely, ahol létrejön; nirvidyate—megundorodik; na—nem; tu—de; janaḥ—az emberek; yat api—habár; iti—így; vidvān—az úgynevezett művelt filozófusok, tudósok és politikusok; kāma-analam—a kéjes vágyak lángoló tüze; madhu-lavaiḥ—a méz a (boldogság) csöppjeivel; śamayan—irányítva; durāpaiḥ—nagyon nehéz elérni.
FORDÍTÁS
Ebben az anyagi világban minden élőlény valamiféle eljövendő boldogságra vágyik, amely éppen olyan, mint egy délibáb a sivatagban. Hol van víz a sivatagban? Hol van boldogság ebben az anyagi világban? Mit ér ez a test? Csupán számtalan betegség melegágya. A filozófusoknak, tudósoknak és politikusoknak nevezett emberek nagyon jól tudják ezt, mégis az ideiglenes boldogság után sóvárognak. A boldogságot nagyon nehéz elérni, mivel azonban képtelenek uralkodni az érzékeiken, az anyagi világ állítólagos boldogsága után futnak, és sohasem jutnak el a helyes végkövetkeztetésig.
MAGYARÁZAT
„Otthonomat azért építettem, hogy boldog legyek, de sajnos tűz ütött ki, s az egész porrá égett” — mondja az egyik bengáli ének. Ez a kijelentés jól szemlélteti az anyagi boldogság természetét. Mindenki tudja, milyen az anyagi boldogság, terveiben mégis valami kellemeset akar hallani vagy gondolni. Idővel azonban minden tervünk meghiúsul. Számtalan politikus volt már, aki birodalmakról, teljhatalomról és a világ feletti uralomról álmodozott, de idővel terveik és birodalmaik — sőt ők maguk is — mind elpusztultak. Mindenkinek tanulnia kell Prahlāda Mahārājától, s meg kell értenie, hogyan merülünk el az úgynevezett ideiglenes boldogságban az érzékkielégítés érdekében végzett testi cselekedeteken keresztül. Mindannyian újra meg újra terveket szövünk, amelyek újra meg újra meghiúsulnak. Fel kell hát hagynunk az efféle tervezgetéssel.
Ahogyan a lángoló tüzet sem lehet úgy kioltani, hogy állandóan tisztított vajat öntünk rá, úgy mi magunk sem válhatunk elégedetté, ha egyre csak az érzéki élvezet jár a fejünkben. A lángoló tűz bhava-mahā-dāvāgni, az anyagi lét erdőtüze. Az erdőtűz magától lobban lángra, minden külső behatás nélkül. Boldogok akarunk lenni az anyagi világban, ez a vágyunk azonban sohasem válhat valóra — csupán olajat öntünk vágyaink lángoló tüzére. A vágyainkat lehetetlen illuzórikus gondolatokkal és tervekkel beteljesíteni. Kövessük inkább az Úr Kṛṣṇa utasításait: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66). Így boldogok lehetünk, másként azonban boldogságnak nevezve csupán tovább szenvedünk majd a gyötrelmekkel teli feltételek között.