HU/SB 7.9.30


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


30. VERS

ekas tvam eva jagad etam amuṣya yat tvam
ādy-antayoḥ pṛthag avasyasi madhyataś ca
sṛṣṭvā guṇa-vyatikaraṁ nija-māyayedaṁ
nāneva tair avasitas tad anupraviṣṭaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ekaḥ—egy; tvam—Te; eva—csak; jagat—a kozmikus megnyilvánulás; etam—ezt; amuṣya—annak (az egész univerzumnak); yat—mivel; tvam—Te; ādi—kezdetben; antayoḥ—a végén; pṛthak—különállóan; avasyasi—létezel (okként); madhyataḥ ca—középen is (a kezdet és a vég közötti időben); sṛṣṭvā—teremtve; guṇa-vyatikaram—az anyagi természet három kötőerejének átalakulását; nija-māyayā—saját külső energiád által; idam—ezt; nānā iva—mint számtalan változat; taiḥ—általuk (a kötőerők által); avasitaḥ—tapasztalt; tat—az; anupraviṣṭaḥ—belelépni.


FORDÍTÁS

Kedves Uram! Egyedül Te nyilvánítod meg Magad mint az egész kozmikus megnyilvánulás, hiszen már a teremtés előtt léteztél, s létezni fogsz a megsemmisülés után is, és Te vagy a fenntartó a kezdet és a vég között. Mindezt külső energiád hajtja végre az anyagi természet három kötőerejének működésén és visszahatásain keresztül. Mindaz tehát, ami létezik    —    kívül és belül egyaránt    —,    egyedül Te vagy.


MAGYARÁZAT

A Brahma-saṁhitā (5.35) így ír:

eko ’py asau racayituṁ jagad-aṇḍa-koṭiṁ
yac-chaktir asti jagad-aṇḍa-cayā yad-antaḥ
aṇḍāntara-stha-paramāṇu-cayāntara-sthaṁ
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

„Az Istenség Személyiségét, Govindát imádom, aki egyik teljes része által behatol minden univerzum és minden atomi részecske létébe, és így korlátlanul megnyilvánítja határtalan energiáját az egész anyagi teremtésben.” A kozmikus megnyilvánulás megteremtése érdekében Govinda, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kiterjeszti külső energiáját, s így behatol mindenbe az univerzumban, beleértve az atomi részecskéket is. Ily módon jelen van az egész kozmikus megnyilvánulásban. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége tettei, melyeket bhaktái fenntartása érdekében hajt végre, transzcendentálisak tehát, s nem anyagiak. Ő mindenben jelen van, mint ok és hatás, mégis különálló, mert a kozmikus megnyilvánuláson túl létezik. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti (BG 9.4):

mayā tatam idaṁ sarvaṁ
jagad avyakta-mūrtinā
mat-sthāni sarva-bhūtāni
na cāhaṁ teṣv avasthitaḥ

Az egész kozmikus megnyilvánulás az Úr energiájának egyik kiterjedése csupán. Minden Benne nyugszik, Ő mégis önállóan létezik, túl a teremtésen, a fenntartáson és a megsemmisülésen. A különféle teremtéseket külső energiája hajtja végre. Mivel az energia és az energiaforrás nem különbözik egymástól, minden egy (sarvaṁ khalv idaṁ brahma). Kṛṣṇa nélkül, a Parabrahman nélkül tehát semmi sem létezhet. Az anyagi és a lelki világ között az a különbség, hogy az anyagi világban külső energiája nyilvánul meg, míg a lelki világban lelki energiája létezik. Azonban mindkét energia a Legfelsőbb Úr energiája, ezért egy magasabb rendű megértés szerint az anyagi energia nem nyilvánul meg, hiszen minden a lelki energia. Azt az energiát, amelyben az Úr mindent átható természetét nem lehet megvalósítani, anyaginak hívják. Másként minden lelki. Prahlāda ezért így imádkozik: ekas tvam eva jagad etam. „Te vagy minden.”