HU/SB 7.9.7
7. VERS
- astauṣīd dharim ekāgra-
- manasā susamāhitaḥ
- prema-gadgadayā vācā
- tan-nyasta-hṛdayekṣaṇaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
astauṣīt—imákat kezdett mondani; harim—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; ekāgra-manasā—elméjét tökéletesen az Úr lótuszlábára rögzítve; su-samāhitaḥ—nagyon figyelmes (semmi sem téríti el a figyelmét); prema-gadgadayā—a transzcendentális boldogság érzésétől elcsukló; vācā—hangon; tat-nyasta—mivel teljesen átadta magát Neki (az Úr Nṛsiṁhadevának); hṛdaya-īkṣaṇaḥ—szívével és látásával.
FORDÍTÁS
Prahlāda Mahārāja elméjét és pillantását tökéletes figyelemmel, teljes transzban az Úr Nṛsiṁhadevára szögezte. Megingathatatlan elmével, nagy szeretettel, elcsukló hangon imádkozni kezdett az Úrhoz.
MAGYARÁZAT
A susamāhitaḥ szó jelentése „nagyon figyelmes” vagy „teljesen szilárd”. Az a képesség, hogy valaki így tudja összpontosítani az elméjét, a yoga-siddhinek, a misztikus tökéletességnek az eredménye. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 12.13.1) kijelenti: dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti yaṁ yoginaḥ. Akkor éri el az ember a yoga tökéletességét, amikor semmilyen anyagi dolog sem képes elvonni a figyelmét, s elméjét az Úr lótuszlábára rögzíti. Ezt samādhinak, azaz transznak nevezik. Prahlāda Mahārāja elérte ezt az érzékeken túli szintet. Mivel szolgálatot végzett, érezte, hogy transzcendentális síkon van, s elméjét és figyelmét természetszerűleg a transzcendens hatotta át. Ebben a helyzetben kezdett imáiba.