HU/SB 8.12.17


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


17. VERS

śrī-śuka uvāca
iti bruvāṇo bhagavāṁs
tatraivāntaradhīyata
sarvataś cārayaṁś cakṣur
bhava āste sahomayā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; iti—így; bruvāṇaḥ—miközben beszélt; bhagavān—az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; tatra—ott; eva—azonnal; antaradhīyata—eltűnt az Úr Śiva és társai szeme elől; sarvataḥ—mindenhol; cārayan—mozgatva; cakṣuḥ—a szemek; bhavaḥ—az Úr Śiva; āste—maradt; saha-umayā—feleségével, Umāval.


FORDÍTÁS

Śukadeva Gosvāmī folytatta: Így szólt az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu, majd hirtelen eltűnt. Az Úr Śiva magára maradt Umāval, és fürkésző szemével körbenézve mindenhol az Urat kereste.