HU/SB 8.12.36
36. VERS
- athāvagata-māhātmya
- ātmano jagad-ātmanaḥ
- aparijñeya-vīryasya
- na mene tad u hādbhutam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—így; avagata—teljesen meggyőzve róla; māhātmyaḥ—a nagysága; ātmanaḥ—saját magának; jagat-ātmanaḥ—és az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; aparijñeya-vīryasya—akinek ereje határtalan; na—nem; mene—gondolta; tat—az Istenség Legfelsőbb Személyisége csodálatos tettei, amellyekkel megzavarta őt; u ha—kétségtelenül; adbhutam—mint csodálatos.
FORDÍTÁS
Az Úr Śiva így megértette saját helyzetét és az Istenség Legfelsőbb Személyiségéét, aki korlátlan energiákkal rendelkezik. Mindezt felismerve a legkevésbé sem döbbent meg azon, milyen csodálatos hatással voltak rá az Úr Viṣṇu tettei.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét mindenhatónak nevezik, mert senki, semmilyen tettben nem képes felülmúlni Őt. A Bhagavad-gītāban (BG 7.7) az Úr azt mondja: mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya. „Ó, gazdagság meghódítója, nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam!” Senki sem lehet egyenlő az Úrral vagy Nála hatalmasabb, mert Ő mindenki mestere. Ahogy a Caitanya-caritāmṛta kijelenti (Ādi 5.142), ekale īśvara kṛṣṇa, āra saba bhṛtya. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa mindenki mestere, még az Úr Śiváé is. Az Úr Śiva tudatában volt az Úr Viṣṇu legfelsőbb erejének, amikor azonban valóban illúzió kerítette a hatalmába, büszke volt arra, hogy ilyen nagyszerű mestere van.