HU/SB 8.12.7
7. VERS
- tvaṁ brahma pūrṇam amṛtaṁ viguṇaṁ viśokam
- ānanda-mātram avikāram ananyad anyat
- viśvasya hetur udaya-sthiti-saṁyamānām
- ātmeśvaraś ca tad-apekṣatayānapekṣaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvam—Te, Uram; brahma—a mindent átható Abszolút Igazság; pūrṇam—tökéletesen teljes; amṛtam—sohasem semmisül meg; viguṇam—helyzeted lelki, mentes a természet anyagi kötőerőitől; viśokam—mentes a bánattól; ānanda-mātram—mindig transzcendentális gyönyörben; avikāram—változatlan; ananyat—mindentől különálló; anyat—mégis Te vagy minden; viśvasya—a kozmikus megnyilvánulásnak; hetuḥ—az oka; udaya—a kezdetnek; sthiti—fenntartás; saṁyamānām—és a kozmikus megnyilvánulás különféle részlegei irányítóinak; ātma-īśvaraḥ—a mindenkinek útmutatást adó Felsőlélek; ca—szintén; tat-apekṣatayā—mindenki Tőled függ; anapekṣaḥ—mindig teljesen független.
FORDÍTÁS
Uram! Te vagy a mindenben teljes Legfelsőbb Brahman. Tökéletesen lelki lévén örökkévaló vagy, mentes a természet anyagi kötőerőitől, s teljes transzcendentális gyönyör jellemez. Valóban, Veled kapcsolatban nem lehet szó bánatról. Te vagy a legfelsőbb ok, minden ok oka, ezért Nélküled semmi sem létezhet. Mi azonban mégis különbözünk Tőled az ok és okozat kapcsolatában, mert bizonyos értelemben az ok és az okozat különböznek egymástól. Te vagy a teremtés, a fenntartás és a pusztulás eredeti oka, és Te áldasz meg minden élőlényt. Cselekedeteinek eredményeit illetően mindenki Tőled függ, Te azonban mindig független vagy.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szól a Bhagavad-gītāban (BG 9.4):
- mayā tatam idaṁ sarvaṁ
- jagad avyakta-mūrtinā
- mat-sthāni sarva-bhūtāni
- na cāhaṁ teṣv avasthitaḥ
„Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.” Ez elmagyarázza az egyidejű azonosság és különbözőség filozófiáját, melyet acintya-bhedābhedának neveznek. Minden a Legfelsőbb Brahman, az Istenség Személyisége, ám a Legfelsőbb Személy helyzete mégis mindentől különbözik. Sőt, mivel az Úr helyzete minden anyagi dolog helyzetétől különbözik, Ő a Legfelsőbb Brahman, a legfelsőbb ok, a legfelsőbb irányító. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ. Az Úr a legfelsőbb ok, és testének semmi kapcsolata nincs a természet anyagi kötőerőivel. A bhakta így imádkozik: „Ahogy bhaktád teljesen mentes minden vágytól, úgy Te is teljesen mentes vagy a vágyaktól. Teljesen független vagy. Minden élőlény a Te szolgálatodat végzi, mégsem függsz senki szolgálatától. Noha ezt az anyagi világot teljes mértékben Te hozod létre, minden a Te jóváhagyásodtól függ. Ahogyan a Bhagavad-gītā (BG 15.15) kijelenti, mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca: az emlékezet, a tudás és a felejtés Tőled származik. Mi semmit sem tehetünk függetlenül, de Te a szolgáid végezte szolgálattól függetlenül cselekszel. Az élőlények felszabadulása a Te kegyeden múlik, ám amikor Te felszabadulást kívánsz adni nekik, nem függsz senki mástól. Indokolatlan kegyedből valójában bárkit felszabadulással jutalmazhatsz. Akik elnyerik kegyedet, azokat kṛpā-siddháknak hívják. A tökéletesség síkjára sok-sok élet után juthatunk csak el (bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19)), kegyedből azonban az ember szigorú lemondások végzése nélkül is szert tehet a tökéletességre. Az odaadó szolgálatnak érdekektől és akadályoktól mentesnek kell lennie (ahaituky apratihatā yayātmā suprasīdati). Ez a nirāśiṣaḥ helyzete: az ember nem vágyik eredményekre. A tiszta bhakta örökké transzcendentális szerető szolgálatodat végzi, Te mégis bárkinek megadhatod a kegyed, szolgálatától függetlenül.”