HU/SB 8.16.23
23. VERS
- ādiśa tvaṁ dvija-śreṣṭha
- vidhiṁ tad-upadhāvanam
- āśu tuṣyati me devaḥ
- sīdantyāḥ saha putrakaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ādiśa—taníts engem; tvam—ó, férjem; dvija-śreṣṭha—ó, brāhmaṇák legjobbja; vidhim—a szabályozó elvek; tat—az Úr; upadhāvanam—az imádat folyamata; āśu—nagyon hamar; tuṣyati—elégedetté válik; me—nekem; devaḥ—az Úr; sīdantyāḥ—most bánkódva; saha—vele; putrakaiḥ—minden fiam, a félistenek.
FORDÍTÁS
Ó, brāhmaṇák legjobbja! Kérlek, tanítsd meg nekem azt a tökéletes folyamatot, amellyel odaadó szolgálatot végezve imádhatom az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s amellyel nagyon hamar elégedetté tehetem Őt, az Urat, aki így fiaimmal együtt megment majd ettől a rettentő veszedelemtől!
MAGYARÁZAT
Néha a nem sok értelemmel megáldott emberek megkérdezik, hogy az embernek szükséges-e egy guruhoz fordulnia, hogy a lelki fejlődés érdekében az odaadó szolgálatról tanuljon. A választ megtaláljuk ebben a versben, s valójában nemcsak ebben a versben, de a Bhagavad-gītāban (BG 2.7) is, ahol Arjuna elfogadta Kṛṣṇát a gurujának (śiṣyas te ’haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam). A Védák szintén azt tanítják: tad-vijñānārthaṁ sa guruṁ evābhigacchet, ha komolyan akarunk fejlődni a lelki életben, el kell fogadnunk egy gurut, hogy megfelelő útmutatást kapjunk. Az Úr azt mondja, hogy imádnunk kell az ācāryát, aki nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselője (ācāryaṁ māṁ vijānīyāt (SB 11.17.27)). Ezt alaposan meg kell értenünk. A Caitanya-caritāmṛta elmondja, hogy a guru az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a megnyilvánulása. Éppen ezért a bizonyítékok alapján, melyet a śāstra és a bhakták mindennapi viselkedése nyújt, az embernek el kell fogadnia egy gurut. Aditi a férjét fogadta el gurunak, hogy Kaśyapa Muni megmutassa neki, hogyan fejlődhet a lelki tudatban, az odaadó szolgálatban, ha a Legfelsőbb Urat imádja.