HU/SB 8.19.17


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


17. VERS

nānyat te kāmaye rājan
vadānyāj jagad-īśvarāt
nainaḥ prāpnoti vai vidvān
yāvad-artha-pratigrahaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; anyat—bármi mást; te—tőled; kāmaye—kérek; rājan—ó, király; vadānyāt—aki oly nagylelkű vagy; jagat-īśvarāt—aki az egész univerzum királya vagy; na—nem; enaḥ—szenvedés; prāpnoti—kap; vai—valóban; vidvān—aki művelt; yāvat-artha—amennyire az embernek szüksége van; pratigrahaḥ—adományt elfogadni másoktól.


FORDÍTÁS

Ó, király, aki az egész univerzumot irányítod! Végtelenül nagylelkű vagy, és annyi földet adhatsz Nekem, amennyit csak kívánok, mégsem kérek tőled semmi olyat, amire nincs szükségem. Ha egy művelt brāhmaṇa csak annyi adományt fogad el másoktól, mint amennyire szüksége van, sohasem bonyolódik bűnös tettekbe.


MAGYARÁZAT

Egy brāhmaṇa vagy sannyāsī méltó arra, hogy adományt kérjen másoktól, ha azonban többet fogad el a szükségesnél, rászolgál a büntetésre. Senki sem használhat a kelleténél többet a Legfelsőbb Úr tulajdonából. Az Úr Vāmanadeva burkoltan arra célzott Bali Mahārājának, hogy valójában több földet foglal el, mint amennyire szüksége van. Az anyagi világban minden szenvedést a túlzott igények okoznak. Az emberek túlságosan sok pénzt keresnek, és ugyanígy túlzott méretekben költekeznek. Ezek bűnös tettek. Minden az Istenség Legfelsőbb Személyisége tulajdona, és az élőlényeknek, akik a Legfelsőbb Úr fiai, mind joguk van használni a Legfelsőbb Atya tulajdonát, de nem vehetnek el a szükségesnél többet. Ezt az elvet különösen a brāhmaṇáknak és a sannyāsīknak kell követniük, akiket mások tartanak el. Vāmanadeva példamutató koldus volt, mert mindössze három lépés földet kért. Természetesen különbség van az Ő lépései és a közönséges emberi lény lépései között. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfoghatatlan hatalmából az egész univerzumot, benne a felső, az alsó és a középső bolygórendszereket is át tudja lépni végtelen lépéseivel.