HU/SB 8.2.20


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


20. VERS

tatraikadā tad-giri-kānanāśrayaḥ
kareṇubhir vāraṇa-yūtha-paś caran
sakaṇṭakaṁ kīcaka-veṇu-vetravad
viśāla-gulmaṁ prarujan vanaspatīn


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tatra—ott; ekadā—egyszer; tat-giri—annak a hegynek (Trikūṭának); kānana-āśrayaḥ—aki az erdőben él; kareṇubhiḥ—nőstény elefántok társaságában; vāraṇa-yūtha-paḥ—az elefántok vezére; caran—miközben bandukolt (a tó felé); sa-kaṇṭakam—egy hely, ami tüskékkel volt teli; kīcaka-veṇu-vetra-vat—különféle elnevezésű növényekkel; viśāla-gulmam—sok-sok bozót; prarujan—törve; vanaḥ-patīn—fák és bokrok.


FORDÍTÁS

Egyszer az elefántok vezére, aki a Trikūṭa-hegy erdejében élt, párjaival a tó felé tartott. Sok-sok cserjét, kúszónövényt, bozótot és fát tört össze, mit sem törődve a szúrós tövisekkel.