HU/SB 8.2.33
33. VERS
- yaḥ kaścaneśo balino ’ntakoragāt
- pracaṇḍa-vegād abhidhāvato bhṛśam
- bhītaṁ prapannaṁ paripāti yad-bhayān
- mṛtyuḥ pradhāvaty araṇaṁ tam īmahi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—Ő, aki (az Istenség Legfelsőbb Személyisége); kaścana—valaki; īśaḥ—a legfelsőbb irányító; balinaḥ—nagyon hatalmas; antaka-uragāt—az idő hatalmas kígyójától, aki a halált hozza; pracaṇḍa-vegāt—akinek ereje félelmetes; abhidhāvataḥ—aki üldöz; bhṛśam—végeláthatatlanul (minden órában és minden percben); bhītam—aki fél a haláltól; prapannam—aki meghódolt (az Istenség Legfelsőbb Személyiségének); paripāti—megvédi; yat-bhayāt—az Úrtól való félelemtől; mṛtyuḥ—maga a halál; pradhāvati—elfut; araṇam—mindenki igazi menedéke; tam—Neki; īmahi—meghódolok vagy menedéket keresek.
FORDÍTÁS
Kétségtelen, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem ismeri mindenki, Ő azonban nagyon hatalmas és befolyásos. Éppen ezért bár az örök idő félelmetes erejű kígyója az idők végezetéig üldöz bennünket, s kész arra, hogy elnyeljen minket, ha az, aki e kígyótól retteg, menedéket keres az Úrnál, az Úr védelmet nyújt neki, mert az Úrtól való félelmében még a halál is messzire menekül. Meghódolok hát Neki, a nagy és hatalmas legfelsőbb tekintélynek, mindenki valódi oltalmának.
MAGYARÁZAT
Az okos ember megérti, hogy egy hatalmas és legfelsőbb tekintély uralkodik minden fölött. Ez a hatalmas tekintély különféle inkarnációkban jelenik meg, hogy megmentse az ártatlanokat a veszélytől. A Bhagavad-gītā (BG 4.8) megerősíti: paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām. Az Úr két okból jelenik meg különféle inkarnációiban: hogy elpusztítsa a duṣkṛtīket, a bűnösöket, valamint hogy védelmet nyújtson a bhaktáknak. Az elefántok királya úgy határozott, hogy meghódol Neki. Ez egy okos döntés. Az embernek ismernie kell ezt a hatalmas Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és meg kell hódolnia Neki. Az Úr Maga jön el, hogy megtanítsa nekünk, hogyan lehetünk boldogok, és egyedül az ostobák és gazemberek nem ismerik fel értelmükkel ezt a legfelsőbb tekintélyt, a Legfelsőbb Személyt. A śruti-mantrában ez áll:
- bhīṣāsmād vātaḥ pavate
- bhīṣodeti sūryaḥ
- bhīṣāsmād agniś candraś ca
- mṛtyur dhāvati pañcamaḥ
- (Taittirīya Upaniṣad 2.8)
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől rettegve fúj a szél, árasztja hevét és fényét a Nap, s üldöz mindenkit a halál. Van tehát egy legfelsőbb irányító, ahogyan a Bhagavad-gītā (BG 9.10) is megerősíti: mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sacarācaram. Ez az anyagi megnyilvánulás a legfelsőbb irányítónak köszönhetően működik ilyen jól. Minden értelmes ember megértheti tehát, hogy létezik egy legfelsőbb irányító. Ezenkívül Maga a legfelsőbb irányító jelenik meg mint az Úr Kṛṣṇa, az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu és az Úr Rāmacandra, hogy tanítson bennünket, és saját példáján keresztül megmutassa nekünk, hogyan hódoljunk meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Akik azonban duṣkṛtīk, az emberiség alja, azok nem hódolnak meg (na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ prapadyante narādhamāḥ (BG 7.15)).
A Bhagavad-gītāban (BG 10.34) az Úr érthetően kijelenti: mṛtyuḥ sarva-haraś cāham. „Én vagyok a mindent elpusztító halál.” Mṛtyu, a halál tehát azt képviseli, aki mindent elvesz az anyagi testet öltött élőlénytől. Senki sem mondhatja, hogy nem fél a haláltól — ez hazugság lenne. Mindenki fél. Aki azonban menedéket keres az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, az megmenekülhet a haláltól. Felmerülhet a kérdés: „Hát nem halnak meg a bhakták is?” A válasz erre az, hogy a bhaktának kétségtelenül el kell hagynia a testét, hiszen a test anyagi. A különbség azonban az, hogy aki teljesen meghódol Kṛṣṇának, és akit Kṛṣṇa védelmez, annak jelenlegi teste az utolsó test: nem fog egy újabb anyagi testet kapni, amelyre halál vár. Erről biztosít bennünket a Bhagavad-gītā (BG 4.9). Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna: a bhakta a teste elhagyása után nem kerül anyagi testbe, hanem hazatér, vissza Istenhez. Mindig veszélyben forgunk, mert bármelyik pillanatban eljöhet értünk a halál. Nemcsak Gajendra, az elefántok királya rettegett a haláltól. Mindenkinek félnie kell a haláltól, mert mindenkit az örök idő krokodilja tart a fogai között, és bármelyik pillanatban meghalhat. A legjobb tehát, ha oltalmat keresünk Kṛṣṇánál, az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, és megmenekülünk a létért vívott küzdelemtől az anyagi világban, ahol az ember újra meg újra megszületik és meghal. Az élet végső célja nem más, mint eljutni ennek a megértéséig.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Nyolcadik Énekének második fejezetéhez, melynek címe: „Gajendra elefántot veszély fenyegeti”