HU/SB 8.20.14


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


14. VERS

śrī-śuka uvāca
evam aśraddhitaṁ śiṣyam
anādeśakaraṁ guruḥ
śaśāpa daiva-prahitaḥ
satya-sandhaṁ manasvinam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; evam—így; aśraddhitam—aki nem tartotta nagy tiszteletben a lelki tanítómester utasítását; śiṣyam—egy ilyen tanítványnak; anādeśa-karam—aki nem állt készen arra, hogy végrehajtsa lelki tanítómestere parancsát; guruḥ—a lelki tanítómester (Śukrācārya); śaśāpa—megátkozta; daiva-prahitaḥ—a Legfelsőbb Úr sugallatára; satya-sandham—aki szilárdan kitart az igazmondás mellett; manasvinam—aki egy rendkívül emelkedett jellem volt.


FORDÍTÁS

Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Ezután a lelki tanítómester, Śukrācārya a Legfelsőbb Úr sugallatára megátkozta nagyszerű tanítványát, Bali Mahārāját, aki olyan nagylelkű volt, s oly szilárdan kitartott az igazmondás mellett, hogy ahelyett, hogy tiszteletben tartotta volna lelki tanítómestere utasítását, inkább meg akarta tagadni a parancsát.


MAGYARÁZAT

Bali Mahārāja és lelki tanítómestere, Śukrācārya viselkedése között az a különbség, hogy Bali Mahārājában már kifejlődött az istenszeretet, míg Śukrācāryában, aki csupán egy mindennapos szertartásokat végző pap volt, nem. Śukrācārya így sohasem kapott belső ösztönzést az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől arra, hogy fejlődjön az odaadó szolgálatban. Az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban (BG 10.10):

teṣāṁ satata-yuktānāṁ
bhajatāṁ prīti-pūrvakam
dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ
yena mām upayānti te

„Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.”

A bhaktákat, akik valóban hittel és szeretettel merülnek az odaadó szolgálatba, az Istenség Legfelsőbb Személyisége vezeti. A vaiṣṇavák nem sokat törődnek a rítusokat végző smārta brāhmaṇákkal. Śrīla Sanātana Gosvāmī éppen ezért megírta a Hari-bhakti-vilāsát, hogy útmutatással lássa el a vaiṣṇavákat, akik nem követik a smārta-viddhit. Noha a Legfelsőbb Úr mindenki szívének mélyén jelen van, ha valaki nem vaiṣṇava és nem végez odaadó szolgálatot, nem kaphat olyan hasznos tanácsot, amelynek a segítségével hazatérhetne, vissza Istenhez. Ilyen utasításokat csak a bhakták kapnak. Ebben a versben ezért nagyon fontos a daiva-prahitaḥ szó, melynek jelentése „a Legfelsőbb Úr sugallatára”. Śukrācāryának arra kellett volna biztatnia Bali Mahārāját, hogy adja oda mindenét az Úr Viṣṇunak. Ez a Legfelsőbb Úr iránti szeretet jele lett volna. Śukrācārya azonban nem ezt tette. Ellenkezőleg: átokkal akarta megbüntetni odaadó tanítványát.