HU/SB 8.24.48


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


48. VERS

yat-sevayāgner iva rudra-rodanaṁ
pumān vijahyān malam ātmanas tamaḥ
bhajeta varṇaṁ nijam eṣa so ’vyayo
bhūyāt sa īśaḥ paramo guror guruḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yat-sevayā—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit szolgálva; agneḥ—a tűzzel kapcsolatban; iva—ahogy van; rudra-rodanam—egy darabka ezüst vagy arany megtisztul; pumān—egy ember; vijahyāt—fel tudja adni; malam—minden piszkos dolgot az anyagi létben; ātmanaḥ—az önvalójának; tamaḥ—a tudatlanság kötőereje, aminek hatására az ember jámbor és bűnös tetteket hajt végre; bhajeta—visszanyerheti; varṇam—eredeti azonosságát; nijam—az ember sajátja; eṣaḥ—ilyen; saḥ—Ő; avyayaḥ—kimeríthetetlen; bhūyāt—legyen; saḥ—Ő; īśaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; paramaḥ—a legfelsőbb; guroḥ guruḥ—minden más lelki tanítómester lelki tanítómestere.


FORDÍTÁS

Aki meg akar szabadulni az anyagi kötelékektől, az lásson hozzá az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatához, és váljon meg a tudatlanság szennyeződésétől, amelyhez a jámbor és bűnös tettek is hozzátartoznak. Így visszanyeri majd eredeti azonosságát, ahogyan egy darab arany vagy ezüst szabadul meg minden szennyeződéstől, s megtisztul, ha tűzbe tartják. Bárcsak ez a kimeríthetetlen Istenség Legfelsőbb Személyisége lelki tanítómesterünkké válna, hiszen Ő minden lelki tanítómester eredeti lelki tanítómestere!


MAGYARÁZAT

Az emberi élet arra való, hogy lemondást végezzünk, s így megtisztítsuk létünket. Tapo divyaṁ putrakā yena sattvaṁ śuddhyet (SB 5.5.1). Az anyagi természet kötőerői okozta szennyeződés miatt az ember tovább folytatja vándorlását a születés és halál körforgásában (kāraṇaṁ guṇa-saṅgo ’sya sad-asad-yoni-janmasu (BG 13.22)). Az emberi élet célja ezért az, hogy megtisztuljunk ettől a szennyeződéstől, s visszanyerhessük lelki formánkat, valamint kiszabaduljunk a születés és halál körforgásából. A tisztulás érdekében javasolt folyamat az Úr odaadó szolgálata. Az önmegvalósításnak különböző módszerei vannak, például a karma, a jñāna és a yoga, de egyik sem ér fel az odaadó szolgálat folyamatával. Ahogy az aranyat és az ezüstöt is csak úgy lehet megtisztítani minden piszoktól, ha a tűzbe tesszük, s nem úgy, hogy csupán lemossuk, úgy az élőlény, ha odaadó szolgálatot végez (yat-sevayā), ráébredhet kilétére, míg ha a karmával, a jñānával vagy a yogával foglalkozik, ez nem lehetséges. A spekulatív tudomány művelése vagy a yoga tornamutatványainak gyakorlása nem fog segíteni.

A varṇam szó az ember eredeti azonosságának ragyogására utal. Az arany vagy az ezüst eredetileg sugárzóan ragyog. Ehhez hasonlóan az élőlény eredeti ragyogása, aki a sac-cid-ānanda-vigraha része, az ānanda, azaz gyönyör ragyogása. Ānandamayo ’bhyāsāt. Minden élőlénynek joga van ānandamayává, örömtelivé válnia, mert része a sac-cid-ānanda-vigrahának, Kṛṣṇának. Miért kellene az élőlénynek nehéz körülmények közé kerülnie a természet anyagi kötőerőinek piszkos szennyeződése miatt? Meg kell tisztulnia, s vissza kell nyernie svarūpáját, eredeti azonosságát. Ezt csak az odaadó szolgálattal érheti el. Éppen ezért el kell fogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításait, akit ez a vers guror guruḥnak, minden lelki tanítómester lelki tanítómesterének nevez.

Még ha esetleg nem is vagyunk olyan szerencsések, hogy kapcsolatba kerülünk a Legfelsőbb Úrral, az Úr képviselője olyan, mint Maga az Úr, mert nem mond semmi olyat, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem mondott. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért meghatározza, hogy ki a guru. Yāre dekha, tāre kaha ‘kṛṣṇa’-upadeśa: az igaz guru az, aki pontosan a Kṛṣṇa által kimondott elveknek megfelelően oktatja tanítványait. Az igaz guru az, aki Kṛṣṇát fogadja el guruként. Ez a guru-paramparā rendszere. Az eredeti guru Vyāsadeva, mert Ő mondja el a Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot, ahol minden szó kapcsolatban áll Kṛṣṇával. A guru-pūjāt ezért Vyāsa-pūjānak nevezik. Mindent számba véve az eredeti guru Kṛṣṇa, az Ő tanítványa Nārada, az övé Vyāsa, s ily módon mi is fokozatosan kapcsolatba kerülünk a guru-paramparāval. Az ember nem lehet guru, ha nem tudja, hogy mi az Istenség Személyiségének, Kṛṣṇának vagy inkarnációjának az akarata. A guru missziója az Istenség Legfelsőbb Személyisége missziója: elterjeszteni a Kṛṣṇa-tudatot szerte a világon.