HU/SB 8.3.26
26. VERS
- so ’haṁ viśva-sṛjaṁ viśvam
- aviśvaṁ viśva-vedasam
- viśvātmānam ajaṁ brahma
- praṇato ’smi paraṁ padam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az; aham—én (az a személy, aki meg akar szabadulni az anyagi élettől); viśva-sṛjam—Neki, aki megteremtette a kozmikus megnyilvánulást; viśvam—aki Maga az egész kozmikus megnyilvánulás; aviśvam—noha Ő transzcendentális a kozmikus megnyilvánuláshoz képest; viśva-vedasam—aki a kozmikus megnyilvánulás ismerője vagy összetevője; viśva-ātmānam—az univerzum lelke; ajam—aki sohasem született, örökké létező; brahma—a Legfelsőbb; praṇataḥ asmi—tiszteletteljes hódolatomat ajánlom; param—aki transzcendentális; padam—a menedék.
FORDÍTÁS
Most teljes szívemből arra vágyva, hogy megszabaduljak az anyagi élettől, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom annak a Legfelsőbb Személynek, aki az univerzum teremtője, aki Maga az univerzum teste, és aki mégis transzcendentálisan a kozmikus megnyilvánulás fölött áll. Ő a világon minden dolog legfelsőbb ismerője, az univerzum Felsőlelke, s Ő a megszületetlen, legfelsőbb helyzetben lévő Úr. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neki!
MAGYARÁZAT
Előfordul, hogy amikor a hétköznapi embereknek a bhakti-yogát, a Kṛṣṇa-tudatot prédikáljuk, vitatkozni kezdenek: „Hol van Kṛṣṇa? Hol van Isten? Meg tudod mutatni nekünk?” Ez a vers azt a választ adja, hogy ha elég okosak vagyunk, tudnunk kell, hogy van valaki, aki megteremtette az egész kozmikus megnyilvánulást, akitől a kozmikus megnyilvánulás összetevői származnak, aki Maga ezekké az összetevőkké vált, s aki örökké létezik, ám aki nincs jelen a kozmikus megnyilvánulásban. Pusztán e gondolat hallatán felajánlhatjuk tiszteletteljes hódolatunkat a Legfelsőbb Úrnak. Ez jelenti az odaadó élet kezdetét.