HU/SB 8.4.10
10. VERS
- tasmā imaṁ śāpam adād asādhur
- ayaṁ durātmākṛta-buddhir adya
- viprāvamantā viśatāṁ tamisraṁ
- yathā gajaḥ stabdha-matiḥ sa eva
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmai—Indradyumna Mahārājának; imam—ezt; śāpam—az átkot; adāt—adta; asādhuḥ—egyáltalán nem kedves; ayam—ezt; durātmā—mélyre süllyedt lélek; akṛta—műveltség nélkül; buddhiḥ—értelme; adya—most; vipra—egy brāhmaṇáé; avamantā—sértegető; viśatām—lépjen; tamisram—sötétség; yathā—mint; gajaḥ—egy elefánt; stabdha-matiḥ—tompa értelemmel rendelkezve; saḥ—ő; eva—valóban.
FORDÍTÁS
Agastya Muni aztán megátkozta a királyt, így szólván: Ez az Indradyumna király nem túlságosan kedves. Alacsony rendű és műveletlen, ezért megsértett egy brāhmaṇát. Lépjen hát a sötétség birodalmába, és kerüljön egy tompa értelmű, ostoba elefánttestbe!
MAGYARÁZAT
Az elefánt rendkívül erős, hatalmas teste van, nagyon keményen tud dolgozni, és nagyon sokat eszik, értelme azonban egyáltalán nincs arányban méretével és erejével, így aztán rettentő testi ereje ellenére az embert szolgálja. Agastya Muni azt gondolta, a legjobb, ha megátkozza a királyt, hogy legyen belőle elefánt, mert a nagy hatalmú király nem fogadta őt úgy, ahogyan az embernek kötelessége fogadni egy brāhmaṇát. Annak ellenére azonban, hogy azzal az átokkal sújtotta Indradyumna Mahārāját, hogy legyen belőle elefánt, az átok közvetve áldás volt, mert Indradyumna Mahārāja azáltal, hogy egy életen keresztül elefánt volt, megszabadult előző életében elkövetett bűnei visszahatásaitól. Amint elefántként leélt élete véget ért, nyomban a Vaikuṇṭhalokára került, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa személyes társa legyen egy pontosan olyan testben, mint amilyen az Úré. Ezt sārūpya-muktinak hívják.