HU/SB 8.4.13


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


13. VERS

evaṁ vimokṣya gaja-yūtha-pam abja-nābhas
tenāpi pārṣada-gatiṁ gamitena yuktaḥ
gandharva-siddha-vibudhair upagīyamāna-
karmādbhutaṁ sva-bhavanaṁ garuḍāsano ’gāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

evam—így; vimokṣya—felszabadítva; gaja-yūtha-pam—az elefántok királyát, Gajendrát; abja-nābhaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek a köldökéből egy lótuszvirág nő; tena—általa (Gajendra által); api—szintén; pārṣada-gatim—az Úr társának helyzete; gamitena—aki már megkapta; yuktaḥ—társaságában; gandharva—a Gandharvaloka lakóinak; siddha—a Siddhaloka lakói; vibudhaiḥ—és minden nagy, művelt bölcsnek; upagīyamāna—dicsőítették; karma—akinek transzcendentális cselekedetei; adbhutam—minden tekintetben csodálatos; sva-bhavanam—saját birodalmába; garuḍa-āsanaḥ—Garuḍa hátán ülve; agāt—visszatért.


FORDÍTÁS

Az Úr kiszabadította az elefántot nemcsak a krokodil karmai közül, de az anyagi létből is, amely éppen olyan, mint egy krokodil, s a sārūpya-muktival jutalmazta meg. A gandharvák, a siddhák és a többi félisten jelenlétében, akik csodálatos transzcendentális tetteiért magasztalták, madara, Garuḍa hátán visszatért mesés birodalmába, és Magával vitte Gajendrát is.


MAGYARÁZAT

Ebben a versben fontos a vimokṣya szó. Egy bhakta számára a mokṣa vagy mukti    —    a felszabadulás    —    azt jelenti, hogy az Úr társa lesz. Az imperszonalisták megelégszenek azzal a felszabadulással, hogy a Brahman-ragyogásba olvadhatnak, de egy bhakta számára a mukti (a felszabadulás) nem azt jelenti, hogy beleolvad az Úr ragyogásába, hanem azt, hogy egyenesen a Vaikuṇṭha bolygókra emelkedik, és az Úr társa lesz. Ezzel kapcsolatban a Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 10.14.8) egy ideillő verset olvashatunk:

tat te ’nukampāṁ susamīkṣamāṇo
bhuñjāna evātma-kṛtaṁ vipākam
hṛd-vāg-vapurbhir vidadhan namas te
jīveta yo mukti-pade sa dāya-bhāk

„Aki könyörületességedre vágyik, s így elvisel minden nehézséget, mely múltbeli karmájának az eredménye, aki elméjével, szavaival és testével mindig odaadóan szolgál Téged, s aki mindig a hódolatát ajánlja Neked, az kétségtelenül igaz jelölt a felszabadulásra.” Abból a bhaktából, aki mindent eltűr az anyagi világban, s türelmesen végzi odaadó szolgálatát, mukti-pade sa dāya-bhāk lehet, azaz alkalmas jelöltté válhat a felszabadulásra. A dāya-bhāk szó arra utal, amikor valakinek joga van ahhoz, hogy mintegy örökségként megkapja az Úr kegyét. A bhaktának egyszerűen csak végeznie kell az odaadó szolgálatot, nem kell törődnie az anyagi körülményekkel, s így automatikusan jogos jelöltté válik arra, hogy a Vaikuṇṭhalokára emelkedjen. Az a bhakta, aki tiszta szolgálatot végez az Úrnak, megkapja a jogot arra, hogy a Vaikuṇṭhalokára kerüljön, éppen úgy, ahogyan a fiú örökli apja tulajdonát.

Amikor egy bhakta felszabadul, megtisztul az anyagi szennyeződéstől, és az Urat szolgálja. Ezt magyarázza meg a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 2.10.6): muktir hitvānyathā rūpaṁ svarūpeṇa vyavasthitiḥ. A svarūpa szó a sārūpya-muktira utal    —    arra, hogy az élőlény hazatér, vissza Istenhez, és miután visszanyerte lelki testét, amely pontosan olyan, mint az Úré    —    négy karral, amelyekben śaṅkhát, cakrát, gadāt és padmát tart    —,    az Úr örök társa marad. Az imperszonalista és a bhakta muktija között az a különbség, hogy a bhakta azonnal az Úr örök szolgája lesz, míg az imperszonalista annak ellenére, hogy a brahmajyoti ragyogásába merül, nincs biztonságban, s ezért általában ismét leesik az anyagi világba. Āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ patanty adho ’nādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ (SB 10.2.32). Noha az imperszonalista felemelkedik a Brahman-sugárzásba, és bekerül ebbe a ragyogásba, nem végez szolgálatot az Úrnak, és ezért ismét vonzódni kezd az anyagi emberbaráti tettekhez. Így aztán visszatér, hogy kórházakat és oktatási intézményeket nyisson, szegény embereket etessen és ehhez hasonló anyagi cselekedeteket végezzen, amelyekről az imperszonalisták azt gondolják, hogy értékesebbek, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálata. Anādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ. Az imperszonalisták nem hiszik, hogy az Úr szolgálata értékesebb, mint a szegény emberek szolgálata vagy egy iskola vagy kórház megnyitása. Azt mondják ugyan, hogy brahma satyaṁ jagan mithyā    —    „a Brahman valóságos, az anyagi világ pedig hamis”    —,    mégis arra vágynak, hogy a hamis anyagi világot szolgálják, és nem törődnek az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábának szolgálatával.