HU/SB 8.5.22
22. VERS
- na yasya vadhyo na ca rakṣaṇīyo
- nopekṣaṇīyādaraṇīya-pakṣaḥ
- tathāpi sarga-sthiti-saṁyamārthaṁ
- dhatte rajaḥ-sattva-tamāṁsi kāle
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; yasya—aki által (az Úr által); vadhyaḥ—bárkit megölni; na—sem; ca—szintén; rakṣaṇīyaḥ—bárkit védelmezni; na—sem; upekṣaṇīya—figyelmen kívül hagyni; ādaraṇīya—imádni; pakṣaḥ—rész; tathāpi—mégis; sarga—teremtés; sthiti—fenntartás; saṁyama—és megsemmisítés; artham—kedvéért; dhatte—elfogadja; rajaḥ—szenvedély; sattva—jóság; tamāṁsi—és tudatlanság; kāle—a kellő időben.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nem kell senkit megölnie, megvédelmeznie vagy mellőznie, és imádnia sem kell senki emberfiát. A kellő időben azonban a teremtés, a fenntartás és a pusztítás érdekében különféle formákat ölt mint inkarnáció, a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében.
MAGYARÁZAT
Ez a vers elmagyarázza, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenkivel egyenlően bánik. Ezt Maga az Úr erősíti meg a Bhagavad-gītāban (BG 9.29):
- samo ’haṁ sarva-bhūteṣu
- na me dveṣyo ’sti na priyaḥ
- ye bhajanti tu māṁ bhaktyā
- mayi te teṣu cāpy aham
„Én senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel szemben elfogult lennék — mindenkivel egyenlően bánok. De aki odaadással szolgál Engem, az a barátom, Bennem van, és Én is a barátja vagyok.” Noha az Úr nem részrehajló, különleges figyelmet szentel bhaktáinak. A Bhagavad-gītāban (BG 4.8) éppen ezért így szól:
- paritrāṇāya sādhūnāṁ
- vināśāya ca duṣkṛtām
- dharma-saṁsthāpanārthāya
- sambhavāmi yuge yuge
„A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról korszakra megjelenek Én.” Az Úrnak nem kell senkit sem védelmeznie vagy elpusztítania, de az anyagi világ teremtése, fenntartása és elpusztítása érdekében látszólag cselekednie kell a jóságban, a szenvedélyben vagy a sötétségben. Valójában azonban az anyagi természet e kötőerői nincsenek Rá hatással. Ő mindenki Legfelsőbb Ura. Ahogy a király néha büntet, néha pedig jutalmaz, hogy fenntartsa a törvényt és a rendet, úgy az Istenség Legfelsőbb Személyisége is megjelenik néha különféle inkarnációiban az időnek, a helynek és a körülményeknek megfelelően, noha semmi köze ennek az anyagi világnak a működéséhez.