HU/SB 8.6.8
8. VERS
- śrī-brahmovāca
- ajāta-janma-sthiti-saṁyamāyā-
- guṇāya nirvāṇa-sukhārṇavāya
- aṇor aṇimne ’parigaṇya-dhāmne
- mahānubhāvāya namo namas te
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-brahmā uvāca—az Úr Brahmā mondta; ajāta-janma-sthiti-saṁyamāya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki sohasem születik meg, de aki örökké megjelenik különféle inkarnációiban; aguṇāya—soha nincsenek Rá hatással a természet anyagi kötőerői (a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa); nirvāṇa-sukha-arṇavāya—az örök boldogság óceánjának, túl az anyagi létezésen; aṇoḥ aṇimne—kisebb az atomnál; aparigaṇya-dhāmne—akinek testi vonásai anyagi spekuláció útján felfoghatatlanok; mahā-anubhāvāya—akinek léte felfoghatatlan; namaḥ—hódolatunkat ajánljuk; namaḥ—újra hódolatunkat ajánljuk; te—Neked.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā így szólt: Noha sohasem születsz meg, inkarnációként örökké megjelensz és eltávozol. Mindig mentes vagy az anyagi kötőerőktől, és Te vagy a menedéke a transzcendentális gyönyörnek, amely egy óceánhoz hasonlatos. Örökké létezel transzcendentális formádban, s így a legfinomabb dolgok között is a legfinomabb vagy. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát Neked, a Legfelsőbbnek, akinek léte felfoghatatlan!
MAGYARÁZAT
Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 4.6) így szól:
- ajo ’pi sann avyayātmā
- bhūtānām īśvaro ’pi san
- prakṛtiṁ svām adhiṣṭhāya
- sambhavāmy ātma-māyayā
„Noha megszületetlen vagyok, és transzcendentális testem sohasem pusztul el, s bár Én vagyok valamennyi élőlény Ura, mégis minden korszakban megjelenek eredeti, transzcendentális formámban.” A Bhagavad-gītā következő versében (BG 4.7) az Úr azt mondja:
- yadā yadā hi dharmasya
- glānir bhavati bhārata
- abhyutthānam adharmasya
- tadātmānaṁ sṛjāmy aham
„Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.” Így annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Úr megszületetlen, megjelenései a különböző formákban, inkarnációkként, az Úr Kṛṣṇaként vagy az Úr Rāmaként soha véget nem érnek. Inkarnációi örökkévalóak, ezért a cselekedetek, melyeket ezek az inkarnációk véghez visznek, szintén örökkévalóak. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem a karma kényszeríti arra, hogy megjelenjen, a közönséges élőlényekkel ellentétben, akik kénytelenek elfogadni egy bizonyos testet. Meg kell értenünk, hogy az Úr teste és cselekedetei egyaránt transzcendentálisak, mert mentesek a természet anyagi kötőerőinek szennyeződéseitől. Ezekből a kedvtelésekből az Úr transzcendentális gyönyört merít. Az aparigaṇya-dhāmne szó nagyon fontos. Az Úr inkarnációként való megjelenésének nincs határa. Valamennyi inkarnációja örökkévaló, valamint gyönyörrel és tudással teli.