HU/SB 8.7.44
44. VERS
- tapyante loka-tāpena
- sādhavaḥ prāyaśo janāḥ
- paramārādhanaṁ tad dhi
- puruṣasyākhilātmanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tapyante—önként szenvednek; loka-tāpena—az emberek szenvedése miatt; sādhavaḥ—szentek; prāyaśaḥ—szinte mindig; janāḥ—az ilyen személyek; parama-ārādhanam—az imádat legmagasabb rendű formája; tat—az a cselekedet; hi—valóban; puruṣasya—a Legfelsőbb Személyé; akhila-ātmanaḥ—aki mindenki Felsőlelke.
FORDÍTÁS
Azt mondják, hogy a nagy személyiségek amiatt, hogy az emberek szenvednek, szinte mindig önként vállalják a szenvedést. Úgy tartják, ez a mindenki szívében jelen lévő Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatának legmagasabb rendű formája.
MAGYARÁZAT
Ez a vers elmagyarázza, hogyan figyel fel nagyon hamar az Istenség Legfelsőbb Személyisége azokra, akik mások érdekében cselekszenek. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 18.68-69) kijelenti: ya idaṁ paramaṁ guhyaṁ mad-bhakteṣv abhidhāsyati . . . na ca tasmān manuṣyeṣu kaścin me priya-kṛttamaḥ. „Aki a Bhagavad-gītā üzenetét prédikálja a bhaktáimnak, az a legkedvesebb Nekem. Senki sem tud az imádatával nála jobban elégedetté tenni Engem.” Az anyagi világban sokféle jótékony tett van, de a Kṛṣṇa-tudat terjesztése a legmagasabb rendű közülük. A többi jótékony cselekedet nem lehet hatásos, mert a természet törvényeinek és a karma eredményeinek nem lehet az útjába állni. Az embernek a sors, azaz a karma törvényei miatt van része szenvedésben vagy élvezetben. Ha egy bíróság ítéletet mond valakinek az ügyében, az illetőnek el kell fogadnia, akár szenvedéssel jár, akár hasznos a számára. Ehhez hasonlóan mindenkit karmája és annak visszahatásai köteleznek. Ezen senki sem tud változtatni. A śāstra éppen ezért azt mondja:
- tasyaiva hetoḥ prayateta kovido
- na labhyate yad bhramatām upary adhaḥ
- (SB 1.5.18)
Az ember annak az elérésére törekedjen, amit sohasem kaphat meg azáltal, hogy karmája visszahatásainak eredményeképpen fel-le vándorol az univerzumban. S hogy mi ez? Arra kell törekednünk, hogy Kṛṣṇa-tudatúsá váljunk. Ha valaki azon igyekszik, hogy elterjessze a Kṛṣṇa-tudatot az egész világon, tudnunk kell róla, hogy a legnagyszerűbb jótékony tettet végzi. Az Úr automatikusan nagyon elégedett lesz az ilyen emberrel. S ha az Úr elégedett vele, mi mást kellene még elérnie? Ha valakit az Úr elismer, akkor az Úr, aki mindenkiben jelen van, ellátja őt mindennel, amit csak kíván, még ha nem kér Tőle semmit, akkor is. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 9.22) is megerősíti (teṣāṁ nityābhiyuktānāṁ yoga-kṣemaṁ vahāmy aham), s ebben a versben is azt olvashatjuk: tapyante loka-tāpena sādhavaḥ prāyaśo janāḥ. A legnagyobb jótett az, ha a Kṛṣṇa-tudat síkjára emeljük az embereket, mert a feltételekhez kötött lelkek kizárólag a Kṛṣṇa-tudat hiánya miatt szenvednek. Az Úr Maga ugyancsak eljön, hogy enyhítsen az emberiség szenvedésén.
- yadā yadā hi dharmasya
- glānir bhavati bhārata
- abhyutthānam adharmasya
- tadātmānaṁ sṛjāmy aham
- paritrāṇāya sādhūnāṁ
- vināśāya ca duṣkṛtām
- dharma-saṁsthāpanārthāya
- sambhavāmi yuge yuge
„Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam. A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról korszakra megjelenek Én.” (BG 4.7-8) Minden śāstra azt a végkövetkeztetést vonja le tehát, hogy a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom terjesztése a legnagyszerűbb jótékony cselekedet a világon. A miatt a legfőbb áldás miatt, amiben ez részesíti az embereket, az Úr nagyon gyorsan elismeri a bhakta ilyen szolgálatát.