HU/SB 8.8.38


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


38. VERS

mithaḥ kalir abhūt teṣāṁ
tad-arthe tarṣa-cetasām
ahaṁ pūrvam ahaṁ pūrvaṁ
na tvaṁ na tvam iti prabho


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

mithaḥ—egymás között; kaliḥ—nézeteltérés és vita; abhūt—volt; teṣām—mindannyian; tat-arthe—a nektár kedvéért; tarṣa-cetasām—Viṣṇu illuzórikus energiája megzavarta a szívüket és a lelküket; aham—én; pūrvam—először; aham—én; pūrvam—először; na—nem; tvam—te; na—nem; tvam—te; iti—így; prabho—ó, király.


FORDÍTÁS

Ó, király! A démonok vitatkozni kezdtek, ki kapjon először a nektárból. „Te nem ihatsz először! Nekem kell először innom belőle! Először én, nem te!”


MAGYARÁZAT

Ez jellemző a démonokra. Egy abhakta mindenekelőtt azzal törődik, hogyan legyen neki magának része az érzékkielégítés élvezetében, ezzel szemben a bhakta első gondja az, hogy az Urat tegye elégedetté. Ez a különbség az abhakta és a bhakta között. Mivel az anyagi világban az emberek többsége abhakta, általában versengenek egymással, vitatkoznak, veszekszenek és harcolnak, mert mindenki a saját érzékei kielégítésének élvezetére vágyik. Ha tehát ezek a démonok nem válnak Kṛṣṇa-tudatossá, és nem tanulják meg, hogyan tegyék elégedetté az Úr érzékeit, nem lehet szó békéről az emberi társadalomban vagy bármilyen más társadalomban, még a félistenekében sem. A félistenek és a bhakták azonban mindig meghódolnak az Úr lótuszlábának, s így az Úr mindig teljesíteni akarja vágyaikat. Amíg a démonok harcolnak, hogy saját érzékeiket kielégítsék, a bhakták odaadó szolgálatot végeznek, hogy az Úr érzékeinek szerezzenek örömet. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom tagjainak ébernek kell lenniük ebben a tekintetben, s akkor sikert érhetnek el a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom prédikálásában.