HU/SB 9.10.11


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


11. VERS

rakṣo-’dhamena vṛkavad vipine ’samakṣaṁ
vaideha-rāja-duhitary apayāpitāyām
bhrātrā vane kṛpaṇavat priyayā viyuktaḥ
strī-saṅgināṁ gatim iti prathayaṁś cacāra


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

rakṣaḥ-adhamena—a leggonoszabb rākṣasa, Rāvaṇa által; vṛka-vat—mint egy tigris; vipine—az erdőben; asamakṣam—védelem nélkül; vaideha-rāja-duhitari—Sītā anyának, Videha királya leányának ezen állapotával; apayāpitāyām—elrabolva; bhrātrā—fivérével; vane—az erdőben; kṛpaṇa-vat—mint egy nagyon szenvedő ember; priyayā—kedves feleségével; viyuktaḥ—elválasztott; strī-saṅginām—nőkhöz ragaszkodó vagy nőkkel kapcsolatban álló emberek; gatim—végcél; iti—így; prathayan—példát mutatva; cacāra—vándorolt.


FORDÍTÁS

Amikor Rāmacandra az erdőbe ment, s Lakṣmaṇa is távol volt, a leggonoszabb rākṣasa, Rāvaṇa elrabolta Sītādevīt, Videha királyának leányát, ahogy egy tigris ejti zsákmányul az őrizetlenül hagyott juhot a juhász távollétében. Ezek után az Úr Rāmacandra úgy vándorolt az erdőben öccsével, Lakṣmaṇával, mint akinek nagyon fáj, hogy elszakították feleségétől, s így személyes példájával mutatta be annak a helyzetét, aki ragaszkodik a nőkhöz.


MAGYARÁZAT

Ebben a versben a strī-saṅgināṁ gatim iti szavak arra utalnak, hogy az Úr Maga mutatta be, milyen helyzetben van az olyan ember, aki ragaszkodik a nőkhöz. Az erkölcsi tanítások azt mondják, gṛhe nārīṁ vivarjayet: ha az ember vándorútra indul, ne vigye magával a feleségét. Hajdanán a férfiak járművek nélkül utaztak, ám ha lehet, senki ne vigye magával a feleségét, főleg akkor ne, ha olyan helyzetbe kerül, mint az Úr Rāmacandra, akit apja parancsára száműztek. Akár az erdőben van az ember, akár otthon, ha ragaszkodik a nőkhöz, ez a ragaszkodás mindig gondot okoz, ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyes példája mutatja.

Természetesen ez csupán a strī-saṅgī anyagi oldala. Az Úr Rāmacandra helyzete azonban lelki, hiszen Ő nem tartozik az anyagi világhoz. Nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt: Nārāyaṇa az anyagi teremtés fölött áll. Mivel Ő az anyagi világ teremtője, nincs alárendelve az anyagi világ feltételeinek. Az Úr Rāmacandra és Sītā elválása lelki szempontból vipralambhának tekinthető, ami az Istenség Legfelsőbb Személyisége hlādinī energiájának működése, és a śṛṅgāra-rasához, a szerelmi kapcsolathoz tartozik a lelki világban. A lelki világban az Istenség Legfelsőbb Személyisége a szerelem minden kapcsolatát átéli, kinyilvánítva a sāttvika, sañcārī, vilāpa, mūrcchā és unmāda jellemzőket. Így aztán amikor az Úr Rāmacandra távol volt Sītātól, ezek a lelki szimptómák mind megnyilvánultak. Az Úr nem személytelen és nem is tehetetlen, hanem sac-cid-ānanda-vigraha, a tudás és gyönyör örök formája, s így a lelki gyönyör minden jellemzőjével rendelkezik. A szeretett féltől való elválás érzése ugyancsak része a lelki gyönyörnek. Ahogy Śrīla Svarūpa Dāmodara Gosvāmī magyarázta, rādhā-kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir hlādinī-śaktiḥ: a Rādhā és Kṛṣṇa közötti szerelmi kedvtelések az Úr gyönyörenergiájának megnyilvánulásai. Az Úr minden gyönyör eredeti forrása, minden gyönyör tárháza. Az Úr Rāmacandra tehát lelkileg és anyagilag egyaránt kinyilvánította az igazságot. Anyagi szempontból a nőkhöz ragaszkodó emberek szenvednek, ám lelki szinten, amikor az Úr és az Ő gyönyörenergiája elkülönülést éreznek, az Úr lelki gyönyöre fokozódik. Ezt magyarázza tovább a Bhagavad-gītā (BG 9.11):

avajānanti māṁ mūḍhā
mānuṣīṁ tanum āśritam
paraṁ bhāvam ajānanto
mama bhūta-maheśvaram

Aki nem ismeri az Istenség Legfelsőbb Személyisége lelki energiáját, az közönséges emberi lénynek véli az Urat. Ám az Úr elméjére, értelmére és érzékeire sohasem lehetnek hatással az anyagi feltételek. Ezt a tényt fejti ki alaposabban a Skanda Purāṇa, amit Madhvācārya idéz:

nitya-pūrṇa-sukha-jñāna-
svarūpo ’sau yato vibhuḥ
ato ’sya rāma ity ākhyā
tasya duḥkhaṁ kuto ’ṇv api
tathāpi loka-śikṣārtham
aduḥkho duḥkha-vartivat
antarhitāṁ loka-dṛṣṭyā
sītām āsīt smarann iva
jñāpanārthaṁ punar nitya-
sambandhaḥ svātmanaḥ śriyāḥ
ayodhyāyā vinirgacchan
sarva-lokasya ceśvaraḥ
pratyakṣaṁ tu śriyā sārdhaṁ
jagāmānādir avyayaḥ
nakṣatra-māsa-gaṇitaṁ
trayodaśa-sahasrakam
brahmaloka-samaṁ cakre
samastaṁ kṣiti-maṇḍalam
rāmo rāmo rāma iti
sarveṣām abhavat tadā
sarvoramamayo loko
yadā rāmas tv apālayat

Rāvaṇa valójában nem vihette magával Sītāt. Az a forma, amelyet elrabolt, Sītā anya illuzórikus képviselője volt: māyā-sītā. Amikor Sītāt tűzpróbának vetették alá, ez a māyā-sītā égett meg, a valódi Sītā pedig kijött a tűzből.

Azt is meg kell értenünk ebből a példából, hogy bármilyen hatalommal rendelkezzen egy nő az anyagi világban, védelmet kell nyújtani neki, mert amint védtelenné válik, a Rāvaṇához hasonló rākṣasák nyomban kihasználják. A versben a vaideha-rāja-duhitari szavak arra utalnak, hogy mielőtt Sītā anya feleségül ment az Úr Rāmacandrához, apja, Vaideha-rāja vigyázott rá. Amikor aztán megházasodott, férje nyújtott neki védelmet. A végső következtetés tehát az, hogy egy nőt mindig védelmezni kell. A védikus szabályok szerint nem szabad megengedni, hogy egy nő önálló legyen (asamakṣam), mert függetlenül nem tudja megvédeni magát.