HU/SB 9.11.17


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


17. VERS

strī-puṁ-prasaṅga etādṛk
sarvatra trāsam-āvahaḥ
apīśvarāṇāṁ kim uta
grāmyasya gṛha-cetasaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

strī-pum-prasaṅgaḥ—vonzódás a férj és a feleség vagy a férfi és a nő között; etādṛk—mint ez; sarvatra—mindenhol; trāsam-āvahaḥ—a félelem oka; api—még; īśvarāṇām—az irányítóké; kim uta—mit mondhatnánk akkor; grāmyasya—az anyagi világ közönséges halandóiról; gṛha-cetasaḥ—akik ragaszkodnak az anyagi családi élethez.


FORDÍTÁS

A férfi és a nő, illetve a hím és a nőstény közötti vonzódás mindenhol, örökké jelen van, s mindig mindenkit félelemmel tölt el. Ezek az érzések még olyan irányítókban is megtalálhatók, mint Brahmā és az Úr Śiva, és félelmet keltenek még bennük is, azokról nem is beszélve, akik az anyagi világban a családi élethez ragaszkodnak.


MAGYARÁZAT

Korábban már beszéltünk arról, hogy amikor a lelki világban létező szeretet és transzcendentális boldogság érzései eltorzultan tükröződnek az anyagi világban, kétségtelenül kötöttséget okoznak. Mindaddig, amíg a férfi vonzódik a nőhöz az anyagi világban, a nő pedig vonzódik a férfihoz, továbbra is az ismétlődő születés és halál börtönének rabjai. De a lelki világban, ahol nem létezik a születéstől és haláltól való félelem, az elkülönülés ezen érzései transzcendentális gyönyört okoznak. Az abszolút valóságban sokféle érzelem létezik, ám mindegyiket transzcendentális boldogság jellemzi.