HU/SB 9.14.46


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


46. VERS

tasya nirmanthanāj jāto
jāta-vedā vibhāvasuḥ
trayyā sa vidyayā rājñā
putratve kalpitas tri-vṛt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tasya—Purūravāé; nirmanthanāt—a kölcsönhatás miatt; jātaḥ—született; jāta-vedāḥ—a védikus elvek szerinti anyagi élvezetet szolgálja; vibhāvasuḥ—egy tűz; trayyā—a védikus elveket követve; saḥ—a tűz; vidyayā—az ilyen folyamattal; rājñā—a király által; putratve—született egy fiúgyermek; kalpitaḥ—így lett; tri-vṛt—az a-u-m három hang együtt oṁ lett.


FORDÍTÁS

Amikor Purūravā az araṇikat dörzsölte, fellobbant a tűz. Ezzel a tűzzel az ember elérhet minden sikert az anyagi élvezetben, megtisztulhat a magból való születésen, az avatáson és az áldozat végzésén keresztül, melyeket az a-u-m hangok együttese idéz elő. A tüzet így Purūravā király fiának tekintették.


MAGYARÁZAT

A védikus folyamat szerint az embernek fia születhet a spermából (śukra), hiteles tanítványa lehet az avatáson keresztül (sāvitra), vagy az áldozat (yajña) tüzén keresztül kaphat egy gyermeket vagy egy tanítványt. Így aztán amikor Purūravā Mahārāja tüzet gyújtott az araṇi dörzsölésével, a tűz a fia lett. Az embernek vagy a magjából, vagy avatás által, vagy a yajñából születhet fia. A védikus oṁkāra mantra, azaz a praṇava, amely az a-u-m hangokból áll, mindhárom folyamatot létrehozhatja. A nirmanthanāj jātaḥ szavak ezért arra utalnak, hogy az araṇi dörzsöléséből egy fiúgyermek született.