HU/SB 9.15.31


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


31. VERS

yato yato ’sau praharat-paraśvadho
mano-’nilaujāḥ para-cakra-sūdanaḥ
tatas tataś chinna-bhujoru-kandharā
nipetur urvyāṁ hata-sūta-vāhanāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yataḥ—bárhol; yataḥ—bárhol; asau—az Úr Paraśurāma; praharat—levágva; paraśvadhaḥ—ügyesen használva fegyverét, a paraśut, vagyis a bárdot; manaḥ—mint az elme; anila—mint a szél; ojāḥ—erővel; para-cakra—az ellenségek hadierejének; sūdanaḥ—megölője; tataḥ—ott; tataḥ—és ott; chinna—szétszórva és levágva; bhuja—karok; ūru—lábak; kandharāḥ—vállak; nipetuḥ—leestek; urvyām—a földre; hata—megölte; sūta—szekérhajtók; vāhanāḥ—hátaslovak és elefántok.


FORDÍTÁS

Az Úr Paraśurāma, aki jól értett az ellenfél haderejének pusztításához, az elme és a szél sebességével harcolt, bárdjával [a paraśuval] aprítva ellenségeit. Bárhová ment, hullott az ellenség, amint lenyeste lábukat, karjukat és vállukat, megölte szekérhajtóikat, s végzett minden állatukkal, az elefántokkal és a lovakkal.


MAGYARÁZAT

Kezdetben, amikor az ellenség hadserege teli volt harcoló katonákkal, elefántokkal és lovakkal, az Úr Paraśurāma az elme sebességével jelent meg közöttük, hogy megölje őket. Amikor egy kicsit elfáradt, lelassult a szél sebességére, és nagy erővel pusztította tovább őket. Az elme sebessége nagyobb, mint a szélé.