HU/SB 9.20.24-26
24-26. VERSEK
- cakraṁ dakṣiṇa-haste ’sya
- padma-kośo ’sya pādayoḥ
- īje mahābhiṣekeṇa
- so ’bhiṣikto ’dhirāḍ vibhuḥ
- pañca-pañcāśatā medhyair
- gaṅgāyām anu vājibhiḥ
- māmateyaṁ purodhāya
- yamunām anu ca prabhuḥ
- aṣṭa-saptati-medhyāśvān
- babandha pradadad vasu
- bharatasya hi dauṣmanter
- agniḥ sācī-guṇe citaḥ
- sahasraṁ badvaśo yasmin
- brāhmaṇā gā vibhejire
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
cakram—Kṛṣṇa korongjának jelét; dakṣiṇa-haste—jobb kezének tenyerén; asya—az övé (Bharatáé); padma-kośaḥ—egy lótusz örvének jele; asya—övé; pādayoḥ—talpain; īje—imádta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét; mahā-abhiṣekeṇa—egy hatalmas védikus rituális szertartással; saḥ—ő (Bharata Mahārāja); abhiṣiktaḥ—felemelkedve; adhirāṭ—az uralkodó legfelsőbb helyzetébe; vibhuḥ—mindennek az ura; pañca-pañcāśatā—ötvenöt; medhyaiḥ—alkalmas az áldozatra; gaṅgāyām anu—a Gangesz torkolatától a forrásáig; vājibhiḥ—lovakkal; māmateyam—Bhṛgu, a nagy bölcs; purodhāya—őt téve meg főpappá; yamunām—a Yamunā partján; anu—sorrendben; ca—szintén; prabhuḥ—a legfelsőbb mester, Bharata Mahārāja; aṣṭa-saptati—hetvennyolc; medhya-aśvān—áldozatra alkalmas lovak; babandha—megkötötte; pradadat—adományba adta; vasu—kincsei; bharatasya—Bharata Mahārājának; hi—valójában; dauṣmanteḥ—Duṣmanta Mahārāja fia; agniḥ—az áldozati tűz; sācī-guṇe—egy kiváló helyen; citaḥ—létrehozta; sahasram—ezrek; badvaśaḥ—egy badványi (egy badva tizenháromezer-nyolcvannéggyel egyenlő); yasmin—amely áldozatokban; brāhmaṇāḥ—az összes jelen lévő brāhmaṇa; gāḥ—a tehenek; vibhejire—megkapták saját részüket.
FORDÍTÁS
Bharata Mahārāja, Duṣmanta fia az Úr Kṛṣṇa korongjának jelét viselte jobb kezének a tenyerén, valamint egy lótusz örvének jelét a talpán. Azzal, hogy egy hatalmas rituális szertartással imádta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az egész világ császára és ura lett. Később Māmateya, azaz Bhṛgu Muni papi felügyelete alatt ötvenöt lóáldozatot mutatott be a Gangesz partján, a torkolatától a forrásáig, valamint hetvennyolc lóáldozatot a Yamunā partján, a prayāgai torkolatától kezdve egészen addig, ahol ered. Egy kitűnő helyen állította fel az áldozati tüzet, és tengernyi kincset osztott szét a brāhmaṇák között. Olyan sok tehenet adott nekik, hogy a sok ezer brāhmaṇa közül mindenkinek egy badványi [tizenháromezer-nyolcvannégy] jutott.
MAGYARÁZAT
Ahogy itt a dauṣmanter agniḥ sācī-guṇe citaḥ szavak jelzik, Bharata, Duṣmanta Mahārāja fia szerte a világon sok rituális szertartást elvégzett, különösen India területén, a Gangesz és a Yamunā partján, a folyók torkolatától a forrásáig, s valamennyi áldozatát rendkívül jeles helyeken mutatta be. A Bhagavad-gītā (BG 3.9) elmondja: yajñārthāt karmaṇo ’nyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ. „Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Viṣṇunak, másképp tettei az anyagi világhoz kötözik.” Mindenkinek yajñát kell végeznie, és mindenhol lángolnia kell az áldozati tűznek, melynek célja az, hogy az emberek boldogok és jómódúak legyenek, s fejlődjenek a lelki életben. Természetesen mindez a Kali-yuga kezdetén volt lehetséges, mert akkoriban voltak képzett brāhmaṇák, akik el tudták végezni ezeket a yajñákat. Jelen korunkra vonatkozóan azonban a Brahma-vaivarta Purāṇa kijelenti:
- aśvamedhaṁ gavālambhaṁ
- sannyāsaṁ pala-paitṛkam
- devareṇa sutotpattiṁ
- kalau pañca vivarjayet
„Ebben a Kali-korban öt tiltott cselekedet van: tilos a lóáldozat, a tehénáldozat, tilos az embernek a sannyāsa rendbe lépnie, tilos húsfelajánlást tennie az ősatyáknak, és tilos gyermekeket nemzenie fivére feleségének.” Ebben a korban lehetetlen olyan yajñákat bemutatni, mint az aśvamedha-yajña és a gomedha-yajña, mert nincs elegendő gazdagság, és nincsenek képzett brāhmaṇák sem. Ez a vers azt mondja, māmateyaṁ purodhāya: Bharata Mahārāja Mamatā fiára, Bhṛgu Munira bízta a yajña elvégzését. Korunkban azonban lehetetlen ilyen brāhmaṇákat találni. A śāstrák ezért azt javasolják: yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ, az okos emberek végezzék a saṅkīrtana-yajñát, melyet az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu vezetett be.
- kṛṣṇa-varṇaṁ tviṣākṛṣṇaṁ
- saṅgopāṅgāstra-pārṣadam
- yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair
- yajanti hi sumedhasaḥ
„Ebben a Kali-korban a kellő értelemmel megáldott emberek a saṅkīrtana-yajña végzésével imádják az Urat, akit társai kísérnek.” (SB 11.5.32) Yajñát kell végezni, másként az emberek bűnös tettekbe bonyolódnak, és mérhetetlen szenvedés vár rájuk. Ennek érdekében a Kṛṣṇa-tudat mozgalma felvállalta, hogy szerte a világon bemutatja a Hare Kṛṣṇa éneklését. Ez a Hare Kṛṣṇa mozgalom szintén yajña, ám ennek során nem kell azzal vesződnünk, hogy biztosítsuk a szükséges kellékeket és a képzett brāhmaṇákat. Ezt a közös éneklést bárhol gyakorolhatjuk. Ha az emberek valahol összegyűlnek, és rávesszük őket, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát, azzal a yajña minden célját elérjük. Az első cél az, hogy legyen elegendő eső, mivel eső nélkül semmi sem terem meg (annād bhavanti bhūtāni parjanyād anna-sambhavaḥ (BG 3.14)). Az eső minden létszükségletünket biztosítja (kāmaṁ vavarṣa parjanyaḥ (SB 1.10.4)), és mindennek, amire szükségünk van, a föld az eredeti forrása (sarva-kāma-dughā mahī). Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ebben a Kali-korban az embereknek szerte a világon tartózkodniuk kell a bűnös élet négy elvétől — a tiltott nemi élettől, a húsevéstől, az alkohol- és kábítószer fogyasztástól és a szerencsejátékoktól —, és egy tiszta létállapotban a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésének yajñáját kell végezniük. A Föld így kétségtelenül minden szükségletet biztosítani fog számukra az élethez, s az emberek boldogok lesznek gazdasági, politikai, társadalmi, vallási és kulturális szempontból egyaránt, és minden rendben lesz.