HU/SB 9.4.39-40


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


39-40. VERSEK

brāhmaṇātikrame doṣo
dvādaśyāṁ yad apāraṇe
yat kṛtvā sādhu me bhūyād
adharmo vā na māṁ spṛśet
ambhasā kevalenātha
kariṣye vrata-pāraṇam
āhur ab-bhakṣaṇaṁ viprā
hy aśitaṁ nāśitaṁ ca tat


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

brāhmaṇa-atikrame—áthágni a brāhmaṇák iránt mutatott tisztelet szabályait; doṣaḥ—egy hiba; dvādaśyām—Dvādaśī napján; yat—mert; apāraṇe—nem törve meg a böjtöt a kellő időben; yat kṛtvā—amely tett elkövetése után; sādhu—ami kedvező; me—nekem; bhūyāt—így válhat; adharmaḥ—ami vallástalan; —akár; na—nem; mām—nekem; spṛśet—megérintheti; ambhasā—vízzel; kevalena—csak; atha—ezért; kariṣye—végre fogom hajtani; vrata-pāraṇam—a fogadalom befejezését; āhuḥ—mondta; ap-bhakṣaṇam—vízivás; viprāḥ—ó, brāhmaṇák; hi—valójában; aśitam—evés; na aśitam ca—valamint nem evés; tat—az ilyen tett.


FORDÍTÁS

A király így szólt: „Áthágni a brāhmaṇák iránti tiszteletteljes viselkedés törvényeit kétségtelenül nagy sértés. Másrészt azonban ha valaki nem töri meg a böjtöt Dvādaśīn, hibát követ el a fogadalom betartásában. Ó, brāhmaṇák! Ezért ha úgy vélitek, hogy kedvező és nem vallástalan dolog, akkor vízivással töröm meg a koplalást.” Így hát a király a brāhmaṇákkal folytatott tanácskozás után erre a döntésre jutott, mert a brāhmaṇák véleménye szerint a vízivást lehet evésnek és nem evésnek is tekinteni.


MAGYARÁZAT

Amikor Ambarīṣa Mahārāja tanácstalanságában a brāhmaṇákhoz fordult, hogy megtörje-e a böjtöt, vagy várjon Durvāsā Munira, a brāhmaṇák látszólag nem tudtak határozott választ adni arra, mit kell tennie. Ám a vaiṣṇavák a legintelligensebbek. Ambarīṣa Mahārāja ezért a brāhmaṇák jelenlétében úgy döntött, hogy iszik egy kevés vizet, mert ez megerősíti, hogy megtörte a böjtöt, de nem hágja át a brāhmaṇák fogadásának törvényeit. A Védák azt mondják: apo ’snāti tan naivāśitaṁ naivānaśitam. Ez a védikus tanítás kijelenti, hogy a vízivást evésnek vagy nem evésnek egyaránt el lehet fogadni. Néha magunk is láthatunk olyat, amikor egy politikai vezető, aki a satyāgrahát követi, nem eszik, de iszik vizet. Ambarīṣa Mahārāja úgy tekintette a vízivást, hogy az nem evés, ezért úgy döntött, hogy ezt teszi.