HU/SB 9.4.66
66. VERS
- mayi nirbaddha-hṛdayāḥ
- sādhavaḥ sama-darśanāḥ
- vaśe kurvanti māṁ bhaktyā
- sat-striyaḥ sat-patiṁ yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mayi—Nekem; nirbaddha-hṛdayāḥ—szíve mélyén szilárdan ragaszkodik; sādhavaḥ—a tiszta bhakták; sama-darśanāḥ—akik mindenkivel szemben egyenlőek; vaśe—irányítás alá; kurvanti—teszik; mām—Nekem; bhaktyā—odaadó szolgálat által; sat-striyaḥ—erényes asszonyok; sat-patim—a szelíd férjnek; yathā—mint.
FORDÍTÁS
Ahogy az erényes asszonyok tartják kezükben szolgálatukon át szelíd férjüket, úgy kerítenek hatalmukba Engem is a tiszta bhakták, akik mindenkivel szemben egyenlőek, s akik szívük mélyén tökéletesen ragaszkodnak Hozzám.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben fontos a sama-darśanāḥ szó. A tiszta bhakta valóban egyenlően bánik mindenkivel, ahogyan a Bhagavad-gītā (BG 18.54) is alátámasztja: brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati / samaḥ sarveṣu bhūteṣu. Az egyetemes testvériség akkor válik lehetővé, amikor valaki tiszta bhakta (paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ (BG 5.18)). A tiszta bhakta valóban művelt, mert ismeri örök helyzetét, ismeri az Istenség Legfelsőbb Személyisége helyzetét, valamint tisztában van az élőlény és a Legfelsőbb Úr közötti kapcsolattal. Így teljes lelki tudással rendelkezik, s automatikusan felszabadul (brahma-bhūtaḥ), ezért mindenkit képes a lelki szinten látni. Át tudja érezni minden élőlény boldogságát és szenvedését, s megérti, hogy ami neki örömet okoz, az örömet jelent másoknak is, és ami számára gyötrelem, az mások számára szintén az. Így aztán együtt érez mindenkivel. Ahogy Prahlāda Mahārāja mondta:
- śoce tato vimukha-cetasa indriyārtha-
- māyā-sukhāya bharam udvahato vimūḍhān
- (SB 7.9.43)
Az emberek azért szenvednek az anyagi kínoktól, mert nem ragaszkodnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Egy tiszta bhaktának tehát legfőbb gondja az, hogy az emberek tudatlan tömegét felemelje a Kṛṣṇa-tudat megértésének szintjére.