HU/SB 9.5.2
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
2. VERS
- tasya sodyamam āvīkṣya
- pāda-sparśa-vilajjitaḥ
- astāvīt tad dharer astraṁ
- kṛpayā pīḍito bhṛśam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—Durvāsānak; saḥ—ő, Ambarīṣa Mahārāja; udyamam—az igyekezetét; āvīkṣya—miután látta; pāda-sparśa-vilajjitaḥ—szégyellte magát amiatt, hogy Durvāsā megérintette lótuszlábát; astāvīt—imákat mondott; tat—annak; hareḥ astram—az Istenség Legfelsőbb Személyisége fegyvere; kṛpayā—keggyel; pīḍitaḥ—szenvedett; bhṛśam—nagyon.
FORDÍTÁS
Amikor Durvāsā megérintette lótuszlábát, Ambarīṣa Mahārāja nagyon elszégyellte magát, és amikor látta, hogy Durvāsā imákat akar mondani, kegyes lévén még inkább szenvedett. Így aztán azonnal fohászkodni kezdett az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyszerű fegyveréhez.