HU/SB 9.9.32


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


32. VERS

yady ayaṁ kriyate bhakṣyas
tarhi māṁ khāda pūrvataḥ
na jīviṣye vinā yena
kṣaṇaṁ ca mṛtakaṁ yathā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yadi—ha; ayam—ezt a brāhmaṇát; kriyate—elfogadod; bhakṣyaḥ—ételként; tarhi—akkor; mām—engem; khāda—egyél; pūrvataḥ—azelőtt; na—nem; jīviṣye—élni fogok; vinā—nélkül; yena—aki (férjem); kṣaṇam ca—akár egy pillanatig; mṛtakam—egy halott testet; yathā—mint.


FORDÍTÁS

A férjem nélkül egy pillanatig sem élhetek. Ha fel akarod falni őt, jobb, ha engem eszel meg először, mert nélküle olyan vagyok, akár egy halott test.


MAGYARÁZAT

A védikus kultúrában létezik egy satī vagy saha-maraṇa elnevezésű szokás, amelyben az asszony meghal a férjével együtt. E szokás szerint ha a férj meghal, a feleség önként megválik életétől úgy, hogy a férje lángoló halotti máglyájára veti magát. Itt, ebben a versben a brāhmaṇa felesége az erre a kultúrára jellemző érzelmeket fejezi ki. Egy nő férj nélkül olyan, mint egy halott test, ezért a védikus kultúra szerint a lányoknak férjhez kell menniük. Ez a leány apjának a felelőssége. Lehet a leányt adományba adni, és a férjnek lehet több felesége is, de a lánynak férjhez kell mennie. Ez a védikus kultúra. Egy nőnek mindig támaszra van szüksége: gyermekkorában az apja viseli gondját, fiatal korában a férje, öregkorában pedig idősebb fiai. A Manu-saṁhitā szerint egy nő sohasem független. Egy nő számára a függetlenség nyomorúságos életet jelent. Ebben a korban számtalan olyan hajadon nő van, akik tévesen szabadnak vélik magukat, ám az életük boldogtalan. Ez a vers egy olyan példát mutat be, amikor egy nő úgy érezte, hogy férje nélkül nem más, mint egy halott test.