HU/BG 14.7
7. VERS
- रजो रागात्मकं विद्धि तृष्णासङ्गसमुद्भवम् ।
- तन्निबध्नाति कौन्तेय कर्मसङ्गेन देहिनम् ॥७॥
- rajo rāgātmakaṁ viddhi
- tṛṣṇā-saṅga-samudbhavam
- tan nibadhnāti kaunteya
- karma-saṅgena dehinam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rajaḥ – a szenvedély kötőereje; rāga-ātmakam – vágy vagy sóvárgás szülte; viddhi – tudd; tṛṣṇā – sóvárgásból; saṅga – az érintkezés utáni; samudbhavam – létrejövő; tat – az; nibadhnāti – megköti; kaunteya – ó, Kuntī fia; karma-saṅgena – a gyümölcsöző cselekedetekhez ragaszkodva; dehinam – a megtestesültet.
FORDÍTÁS
Ó, Kuntī fia! Tudd meg, hogy a szenvedély minősége a vég nélküli vágyból és sóvárgásból születik, ezért az anyagi, gyümölcsöző tettekhez köti a megtestesült élőlényt.
MAGYARÁZAT
A szenvedély kötőerejét legjobban a férfi és a nő közötti vonzalom jellemzi. A nő vonzódik a férfihez, a férfi pedig vonzódik a nőhöz. Ezt nevezik a szenvedély kötőerejének, s fokozódásával az emberben sóvárgás ébred az anyagi élvezet, az érzéki élvezet után. A szenvedély kötőerejében lévő ember az érzékkielégítés érdekében tiszteletet akar kivívni a társadalomban, a nemzetben, s boldog családi életet, szép gyermeket, feleséget és házat szeretne. Ezek a szenvedély kötőerejének termékei, s amíg ezekre vágyik, nagyon sokat kell dolgoznia. Ezért jelenti ki ez a vers nagyon egyértelműen, hogy az ilyen ember ragaszkodni kezd munkája gyümölcséhez, s az efféle tettek megkötik őt. A feleség, a gyermekek és a társadalom kedvéért, valamint a presztízs érdekében az embernek dolgoznia kell. Többé-kevésbé tehát az egész anyagi világ a szenvedély kötőerejének hatása alatt áll. A modern civilizáció csak a szenvedély szempontjából tekinthető fejlettnek. Hajdanán a fejlettség fokmérője a jóság minősége volt. De még a jóságban élők sem szabadulnak fel, azokról nem is beszélve, akik a szenvedély kötőerejének rabjai.