HU/BG 5.22
22. VERS
- ये हि संस्पर्शजा भोगा दुःखयोनय एव ते ।
- आद्यन्तवन्तः कौन्तेय न तेषु रमते बुधः ॥२२॥
- ye hi saṁsparśa-jā bhogā
- duḥkha-yonaya eva te
- ādy-antavantaḥ kaunteya
- na teṣu ramate budhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ye – azok; hi – bizony; saṁsparśa-jāḥ – az anyagi érzékekkel való kapcsolatból származó; bhogāḥ – élvezetek; duḥkha – boldogtalanság; yonayaḥ – forrásai; eva – bizony; te – ezek; ādi – a kezdet; anta – és vég; vantaḥ – hatása alatt állóak; kaunteya – ó, Kuntī fia; na – sohasem; teṣu – azokban; ramate – örömét leli; budhaḥ – aki intelligens.
FORDÍTÁS
Az okos távol tartja magát a szenvedés forrásaitól, amelyek az anyagi érzékekkel való kapcsolatból származnak. Ó, Kuntī fia, az efféle élvezeteknek kezdetük és végük van, ezért a bölcs nem leli bennük örömét.
MAGYARÁZAT
Az anyagi érzéki örömök az anyagi érzékek kapcsolataiból származnak. Az érzékek mind ideiglenesek, mert maga a test is az. Egy felszabadult lelket nem érdekel semmilyen átmeneti dolog. Hogyan is lenne képes élvezni az illuzórikus gyönyört, amikor jól ismeri a transzcendentális élvezet örömeit? A Padma-purāṇában ez áll:
- ramante yogino ’nante
- satyānande cid-ātmani
- iti rāma-padenāsau
- paraṁ brahmābhidhīyate
„A misztikusok vég nélküli transzcendentális gyönyört merítenek az Abszolút Igazságból – ezért hívják a Legfelsőbb Abszolút Igazságot, az Istenség Személyiségét Rāmának is.”
A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 5.5.1) így ír ezzel kapcsolatban:
- nāyaṁ deho deha-bhājāṁ nṛ-loke
- kaṣṭān kāmān arhate viḍ-bhujāṁ ye
- tapo divyaṁ putrakā yena sattvaṁ
- śuddhyed yasmād brahma-saukhyaṁ tv anantam
„Kedves fiaim, az emberi létformában semmi értelme minden erőnkkel az érzéki örömökért fáradozni. Az efféle boldogságra még az ürülékevőknek [disznóknak] is lehetőségük van. Ehelyett életetek során vállaljatok lemondásokat, mert így létetek megtisztul, s így soha véget nem érő transzcendentális gyönyört élvezhettek majd!”
Az igazi yogīkat, azaz tudós transzcendentalistákat ezért nem vonzzák az érzéki örömök, melyek csak a szakadatlan anyagi lét forrásai. Minél jobban rászokik az ember az anyagi élvezetekre, annál inkább fogságában tartja őt az anyagi szenvedés.