HU/BG 7.23
23. VERS
- अन्तवत्तु फलं तेषां तद्भवत्यल्पमेधसाम् ।
- देवान्देवयजो यान्ति मद्भक्ता यान्ति मामपि ॥२३॥
- antavat tu phalaṁ teṣāṁ
- tad bhavaty alpa-medhasām
- devān deva-yajo yānti
- mad-bhaktā yānti mām api
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
anta-vat – mulandó; tu – de; phalam – gyümölcs; teṣām – az övéké; tat – az; bhavati – lesz; alpa-medhasām – a kevésbé értelmeseké; devān – a félistenekhez; deva-yajaḥ – a félistenek imádói; yānti – mennek; mat – Enyém; bhaktāḥ – bhakták; yānti – mennek; mām – Hozzám; api – szintén.
FORDÍTÁS
A csekély értelmű emberek a félisteneket imádják, ám ennek gyümölcsei korlátozottak és mulandók. A félistenek imádói a félistenek bolygóira kerülnek, bhaktáim azonban végül az Én legfelsőbb bolygómra jutnak.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā néhány magyarázója azt állítja, hogy a félisteneket imádó ember is elérheti a Legfelsőbb Urat, ám ez a vers félreérthetetlenül kijelenti, hogy a félistenek imádói abba a bolygórendszerbe kerülnek, ahol a különféle félistenek lakoznak. A Nap imádója a Napra, a Holdé pedig a Holdra jut. Ha valaki egy félistent akar imádni, például Indrát, akkor az adott félisten bolygójára kerül. Nem igaz, hogy bármelyik félistent imádva az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez jut el az ember. Ez a vers tagadja ezt az elméletet, egyértelműen kijelentve, hogy a félistenek imádóira az anyagi világ különféle bolygói várnak, míg a Legfelsőbb Úr bhaktái közvetlenül az Istenség Személyiségének legfelsőbb bolygójára kerülnek.
Felmerülhetne most az az érv, hogy ha a félistenek a Legfelsőbb Úr testének különféle részei, akkor imádatukkal ugyanazt az eredményt kellene elérni. A félistenek imádói azonban nem rendelkeznek túl sok értelemmel, mert még azt sem tudják, hogy a test melyik részébe kell juttatni a táplálékot. Némelyikük annyira ostoba, hogy azt állítja: a testnek sok tagja van, és számtalan módon lehet táplálni. Ez azonban nem logikus. Hogyan lehetne a testet a szemen vagy a fülön keresztül táplálni? Ezek az emberek nem tudják, hogy a félistenek a Legfelsőbb Úr kozmikus testének különféle részei, és tudatlanságukban azt hiszik, hogy minden egyes félisten egy külön Isten, a Legfelsőbb Úr vetélytársa.
Nemcsak a félistenek, hanem a közönséges élőlények is a Legfelsőbb Úr részei. A Śrīmad-Bhāgavatam elmondja, hogy a brāhmaṇák a Legfelsőbb Úr fejét, a kṣatriyák a karját, a vaiśyák a derekát, a śūdrák pedig a lábát alkotják, s mindegyiküknek más a feladata. Ha valaki tudja, hogy a helyzettől függetlenül ő maga és a félistenek egyaránt a Legfelsőbb Úr szerves részei, akkor tudása tökéletes. Ha azonban nem érti ezt meg, akkor a félistenek lakta különféle bolygókra jut, ám ez nem az a hely, ahová a bhakták kerülnek.
A félistenek imádatával elért eredmények mulandóak, mert ebben az anyagi világban a bolygók, a félistenek és imádóik is mind ideiglenesek. Ezért mutat rá világosan ez a vers arra, hogy a félistenek imádatából nyert áldás mulandó, s ezért csakis a kevésbé értelmes élőlények végzik ezt a fajta imádatot. Mivel a Kṛṣṇa-tudatban élő, a Legfelsőbb Urat odaadóan szolgáló tiszta bhakta örökkévaló, boldog és tudással teljes létet nyer, neki más áldásban van része, mint a közönséges félistenimádóknak. A Legfelsőbb Úr határtalan, s határtalan a jóindulata és a kegye is. Így tehát az a kegy, melyet a Legfelsőbb Úr tiszta bhaktái iránt tanúsít, szintén végtelen.