HU/SB 1.10: Az Úr Krsna Dvarakaba indul
1.10.1. vers: Śaunaka Muni így kérdezett: Hogyan vezette népét fivérei segítségével Yudhiṣṭhira Mahārāja, a legnagyszerűbb vallásos férfi, miután végzett ellenségeivel, akik jogos örökségét akarták bitorolni? Királyságát bizonyára nem élvezte szabadon és felhőtlenül.
1.10.2. vers: Sūta Gosvāmī szólt: Az Úr Śrī Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a világ fenntartóját elégedetté tette, hogy Yudhiṣṭhira Mahārāját újra a trónra ültette saját királyságában, s hogy újra megszilárdította a Kuru-dinasztiát, amelyet elgyöngített a düh bambusz-tüze.
1.10.3. vers: Yudhiṣṭhira Mahārāja, miután Bhīṣmadeva és a tévedhetetlen Úr Kṛṣṇa szavaitól megvilágosodott, a tökéletes tudásban mélyedt el, mert minden kételye szertefoszlott. Így uralkodott földön és tengereken, ifjabb fivérei pedig követték őt.
1.10.4. vers: Yudhiṣṭhira Mahārāja uralkodása idején a felhők épp annyi esőt adtak, amennyire az embereknek szükségük volt, s a föld bőségesen megtermett mindent, igényeik szerint. A tehenek duzzadt tőgyeikből boldogságukban tejjel öntözték a legelőket.
1.10.5. vers: A folyók, az óceánok, a dombok, a hegyek, az erdők, a cserjék, a gyógynövények minden évszakban bőkezűen lerótták adójukat a királynak.
1.10.6. vers: A királynak nem volt ellensége, így az emberek sohasem szenvedtek az elme gyötrelmeitől, betegségektől, hőségtől vagy zord hidegtől.
1.10.7. vers: Śrī Hari, az Úr Śrī Kṛṣṇa Hastināpurában töltött néhány hónapot, hogy megnyugtassa rokonait, s hogy örömöt okozzon húgának [Subhadrānak].
1.10.8. vers: Miután az Úr engedélyt kért a távozásra, s a király megadta Neki, az Úr Yudhiṣṭhira Mahārāja lábaihoz borulva felajánlotta tiszteletét, a király pedig megölelte Őt. Ezután az Úr fogadta a többiek ölelését és hódolatuk felajánlását, majd kocsijára szállt.
1.10.9-10. vers: Subhadrā, Draupadī, Kuntī, Uttarā, Gāndhārī, Dhṛtarāṣṭra, Yuyutsu, Kṛpācārya, Nakula, Sahadeva, Bhīmasena, Dhaumya és Satyavatī szinte elájultak, oly elviselhetetlen volt számukra, hogy el kell válniuk Kṛṣṇától.
1.10.11-12. vers: Az intelligens ember, aki a tiszta bhakták társaságában megismerte a Legfelsőbb Urat, s aki megszabadult a materialisták káros társaságától, többé nem tud lemondani arról, hogy az Úr dicső tetteiről halljon, még akkor sem, ha csupán egyszer hallott róluk. Hogyan tudták hát a Pāṇḍavák elviselni a távollétét, amikor bensőségesen kapcsolatban álltak Vele, szemtől szemben láthatták Őt, megérinthették, beszélgethettek Vele, együtt aludhattak, üldögélhettek és Vele ehettek?
1.10.13. vers: Iránta érzett szeretetükben mindannyiuk szíve ellágyult. Tágra nyitott szemmel nézték Őt, és zavarukban fel-alá járkáltak.
1.10.14. vers: A hölgyrokonok, akiknek szemét könnyek árasztották el Kṛṣṇáért érzett aggodalmukban, kijöttek a palotából. Könnyeiket csak nehezen tudták visszafojtani, s attól féltek, hogy a sírás szerencsétlenséget okoz a távozáskor.
1.10.15. vers: Mialatt az Úr távozni készült a hastināpurai palotából, számtalan dob — mṛdaṅgák, dholák, nagrák, dhundhurīk, dundhubik — és számtalan fuvola, valamint a viṇā, a gomukha és a bherī hangjai zendültek föl, hogy tiszteletüket fejezzék ki az Úr előtt.
1.10.16. vers: Szerető vágyukban a Kuruk nemes hölgyei látni akarták az Urat, ezért a palota tetejére siettek. Szeretettel, szégyenlősen mosolyogtak, és virágesőt szórtak Reá.
1.10.17. vers: Ekkor Arjuna, a nagy harcos, az álom legyőzője, a legszeretettebb Legfelsőbb Úr bensőséges barátja, felemelt egy csipkével és gyönggyel hímzett ernyőt, melynek nyelét drágakövek díszítették.
1.10.18. vers: Uddhava és Sātyaki díszes legyezőkkel legyezni kezdték az Urat, Ő pedig, Madhu mestere, a szétszóródott virágokon ülve irányította őket az úton.
1.10.19. vers: Mindenfelé azt beszélték, hogy a Kṛṣṇának felajánlott áldás nem helyénvaló, ugyanakkor nem is helytelen, mert az Abszolútnak szól, aki most egy emberi lény szerepét játssza.
1.10.20. vers: Hastināpura házainak tetején a nők mélyen a válogatott költeményekben megénekelt Úr transzcendentális tulajdonságaira gondoltak, s beszélni kezdtek Róla. Szavaik vonzóbbak voltak a Védák himnuszainál.
1.10.21. vers: Így szóltak: Itt van Ő, az eredeti Istenség Személyisége, kétségtelenül úgy, ahogyan emlékeinkben él. Egyedül Ő létezett a természet kötőerőinek megnyilvánult teremtése előtt, s mivel Ő a Legfelsőbb Úr, egyedül Benne merül el minden élőlény, energiáját beszüntetve, mintha csak éjszakai álomba merülnének.
1.10.22. vers: Az Istenség Személyisége újra nevet és formát akart adni szerves részeinek, az élőlényeknek, ezért az anyagi természet irányítására bízta őket. Az Ő energiája hatalmazza föl az anyagi természetet, hogy újra teremtsen.
1.10.23. vers: Ugyanaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége van itt, akinek transzcendentális formáját azok a nagy bhakták látják, akik szilárd odaadó szolgálatuk által, életüket és érzékeiket uralva teljesen megszabadultak az anyagi tudattól. Ez az egyetlen út, amely a lét megtisztításához vezet.
1.10.24. vers: Ó, drága barátaim! Az az Istenség Személyisége van itt, akinek elragadó és bensőséges kedvteléseiről nagy bhaktái a Védikus Irodalom legtitkosabb részeiben írnak. Egyedül Ő az, aki teremti, fenntartja és megsemmisíti az anyagi világot, s az még sincs hatással Rá.
1.10.25. vers: Bármikor, ha a királyok és az uralkodók úgy élnek, mint a lét legalacsonyabb rendű kötőerőiben élő állatok, az Úr transzcendentális formájában megnyilvánítja legfelsőbb erejét, a Valós Igazságot, különleges kegyében részesíti a hívőket, csodálatos tetteket hajt végre, és a legkülönbözőbb transzcendentális formákban jelenik meg, ahogyan épp szükség van arra a különféle időszakokban és korokban.
1.10.26. vers: Ó, mily dicsőséges Yadu király dinasztiája, s mily kiváló Mathurā földje, ahol minden élőlény legfelsőbb Ura, a szerencse istennőjének férje megszületett, s ahol gyermekkorában barangolt!
1.10.27. vers: Kétségtelenül csodálatos, hogy Dvārakā felülmúlta a mennyei bolygók dicsőségét és megsokszorozta a Föld hírnevét. Dvārakā népe örökké szeretetteljes formájában látja minden élőlény lelkét [Kṛṣṇát], aki rájuk pillant, s kedves mosolyával kegyében részesíti őket.
1.10.28. vers: Ó, barátaim, gondoljatok csak feleségeire, akiknek kezét elfogadta! Mennyi fogadalmat tehettek, mennyi fürdőt vehettek, mennyi tűzáldozatot mutathattak be, s hányszor imádhatták tökéletesen az univerzum Urát, hogy most szüntelenül ajkai nektárját élvezhetik [csókjai által]! Vrajabhūmi hölgyei gyakran már akkor elájultak, amikor csupán vártak erre a kegyre.
1.10.29. vers: Pradyumna, Sāmba, Amba és mások mind e hölgyek gyermekei. Rukmiṇīt, Satyabhāmāt és Jāmbavatīt az Úr erővel ragadta el svayaṁvara ceremóniájukról, miután számtalan királyt legyőzött, akiknek élén Śiśupāla állt. Bhaumāsura és ezernyi harcosa elpusztítása után más nőket is elrabolt. Ők mindannyian dicsőségesek.
1.10.30. vers: E nők dicsővé tették életüket annak ellenére, hogy elvesztették egyéniségüket és tisztaságukat. Férjük, a lótusz-szemű Istenség Személyisége sohasem hagyta őket egyedül otthon, és szívüket mindig értékes ajándékokkal örvendeztette meg.
1.10.31. vers: Miközben Hastināpura főváros hölgyei köszöntötték Őt és így beszélgettek, az Úr mosolyogva fogadta jókívánságaikat, és kegyes pillantását rájuk vetve távozott a városból.
1.10.32. vers: Bár nem volt ellensége, Yudhiṣṭhira Mahārāja négy védelmi hadosztályt [lovakat, elefántokat, harci szekereket és gyalogságot] rendelt az Úr Śrī Kṛṣṇa, az asurák [démonok] ellensége mellé, hogy elkísérjék Őt. A király az ellenségtől tartva és az Úr iránti szeretetéből cselekedett így.
1.10.33. vers: Az Úr iránti mélységes ragaszkodásukban a Pāṇḍavák, a Kuru-dinasztia fiai hosszú ideig kísérték Őt, hogy lássák, amint elmegy. Fájdalmasan gondoltak elkövetkezendő távollétére, az Úr azonban meggyőzte őket, hogy térjenek haza, Ő pedig tovább haladt Dvārakā felé kedves társaival.
1.10.34-35. vers: Ó, Śaunaka! Az Úr ezután Kurujāṅgala, Pāñcālā, Śūrasenā, a Yamunā folyó partján fekvő területek, Brahmāvarta, Kurukṣetra, Matsyā, Sārasvatā, a sivatagok tartománya és a szárazság uralta földek felé vette útját. E tartományokon áthaladva lassanként elérte Sauvīra és Ābhīra tartományokat, majd tőlük nyugatra elérte Dvārakāt.
1.10.36. vers: Útja során az Urat e tartományokon áthaladva mindenhol köszöntötték és imádták, s ajándékokkal kedveskedtek Neki. Esténként megszakította utazását, s mindenhol elvégezte az esti rítusokat. Minderre rendszerint naplemente után került sor.