HU/SB 1.12.33
33. VERS
- tad abhipretam ālakṣya
- bhrātaro ’cyuta-coditāḥ
- dhanaṁ prahīṇam ājahrur
- udīcyāṁ diśi bhūriśaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—az övé; abhipretam—az elme vágyai; ālakṣya—követve; bhrātaraḥ—fivérei; acyuta—a tévedhetetlen (az Úr Śrī Kṛṣṇa); coditāḥ—tanácsot kapva tőle; dhanam—gazdagságot; prahīṇam—gyűjteni; ājahruḥ—okozott; udīcyām—északi; diśi—irány; bhūriśaḥ—elegendő.
FORDÍTÁS
Fivérei megértették a király szíve vágyát, s a tévedhetetlen Úr Kṛṣṇa tanácsára északon elegendő kincset gyűjtöttek össze [amelyet Marutta király hagyott maga után].
MAGYARÁZAT
Marutta Mahārāja: A világ nagy uralkodóinak egyike, aki jóval Yudhiṣṭhira Mahārāja előtt uralta a világot. Avikṣit Mahārāja fia volt, a napisten fiának — Yamarājának — nagy híve. Samvarta nevű bátyja pap volt, a nagy Bṛhaspatinak, a félistenek tanult papjának riválisa. Elvégzett egy Saṅkara-yajñának nevezett áldozatot, s ezzel olyan elégedetté tette az Urat, hogy az Úr egy arany hegycsúcsot bízott rá. Ez az arany hegycsúcs valahol a Himalája hegyeiben található, s a kalandra vágyók ma is megpróbálhatják felkutatni. Marutta Mahārāja olyan hatalmas uralkodó volt, hogy a napi áldozatok végén más bolygók félistenei, mint például Indra, Candra és Bṛhaspati látogatták palotájában. Övé volt az arany hegycsúcs, így aztán volt elegendő aranya. Az áldozati oltár kupolája színaranyból készült. A napi áldozati ceremóniák bemutatásához meghívta Vāyuloka (a levegő-bolygók) néhány lakóját, hogy segítsenek a főzésben. A ceremónián a félistenek gyülekezetét Viśvadeva vezette.
Szüntelen jámbor tetteinek köszönhetően Marutta Mahārāja képes volt minden betegséget elűzni birodalmából. Hatalmas áldozati szertartásai következtében a felsőbb bolygók, Devaloka és Pitṛloka lakói mind elégedettek voltak vele. Minden áldott nap megajándékozta a tanult brāhmaṇákat: takarókat, párnákat, szekereket és bőséges mennyiségű aranyat adományozott nekik. Nagylelkű adományai és számtalan végrehajtott áldozata miatt a mennyek királya, Indradeva tökéletesen elégedett volt vele, s mindig javát kívánta. Jámbor cselekedeteinek köszönhetően egész életében fiatal maradt, s elégedett alattvalói, miniszterei, törvényes felesége, fiai és fivérei körében ezer évig kormányozta a világot. Még az Úr Śrī Kṛṣṇa is dicsőítette jámbor cselekedeteiért. Egyetlen lányát Maharṣi Aṅgirānak adta, és az ő áldásából a mennyek birodalmába emelkedett. Először föl akarta ajánlani Bṛhaspatinak, hogy legyen ő a pap az áldozatain, a félisten azonban visszautasította, mert a király emberi lény volt, földi halandó. Marutta Mahārāja rendkívül sajnálta mindezt, ám Nārada Muṇi tanácsára Samvartát jelölte ki erre a posztra, s így teljesíthette küldetését.
Egy áldozat sikere teljes mértékben az ezzel megbízott papon múlik. Ebben a korban minden áldozat tilos, mert nincsenek képzett papok azok között a brāhmaṇák között, akik csupán nevükben azok, mert nem rendelkeznek brahminikus tulajdonságokkal, ám helytelenül brāhmaṇáknak hiszik magukat, mert brāhmaṇák fiaiként születtek meg. E Kali-korszakban ezért egyetlen áldozat javasolt csak, a saṅkīrtana-yajña, ahogyan azt az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu bevezette.